Újjászületett szerető

A sok várakozás után végre sikerült elolvasnom. Sokáig tartott, mire megszereztem, de végül sikerült.

Előtte minden fellelhető információt elolvastam róla, kezdve

Angelika blogjával  (amit itt jelzem, imádok olvasni, mert nagyon jól ír a könyvekről) Moly-ig, és  Magnoliaig és még tovább.

Elég vegyesen véleményezték, ezért még izgatottabb lettem, amikor elkezdtem olvasni.

Aztán végül is sikerült három nap alatt kivégeznem. Nekem még mindig Rhev könyve az ász, de ez a történet most dobogós lett. Még nem döntöttem el, hogy holtversenyben 2. vagy esetleg 3. hely, de nem is ez a lényeges.

Szerettem ezt a történetet, igazán …kalandos volt. Érzelmi téren igazi kavalkád.

Kevesebbszer nyúltam zsepiért, mint hittem, de néha párásodott a szemem. Az egyetlen ami kicsit bosszantott, hogy nem éreztem az idő múlását. Eltelt benne egy év, de mintha csak pár hét, vagy hónap alatt játszódott volna az egész. Ámbár ez legyen e legkisebb gond nem igaz?

Minden testvér kapott egy cicafaroknyi részt, ahogy Rehv, Trez és iAm is. Örültem, hogy a mórok megint feltűntek, mindkettőt nagyon csípem.

Tohr és Autumn kapcsolata nehézkesen indult. Inkább a sehogy vagy a muszájból lenne a legmegfelelőbb szó rá.  Aztán lassan, nagyon lassan a muszáj átfordult kényelmesbe,  majd nélkülözhetetlenbe, végül szerelembe.

Egy özvegy férfi, aki nehezen birkózik meg azzal, hogy újra szerelmes, mert attól fél ezzel elárulja elvesztett felét. Tohr harca a szerelemér sokkal nehezebb volt, mint eddig bárkié. Az tényleg durva volt, amikor a medencénél találkoztak, és lekurvázta a nőt, de ott mondjuk ha jól emlékszem nem az első vodkásüveget fogta. Azt betudtam annak, hogy vodka, plusz haragudott (de nem Őszikére) hanem magára, csak rajta vezette le, mert gyáva volt bevallani. De akkor is szemét dolog volt.

Az, hogy kihasználta a nőt, …Valóban kihasználta egyébként? Nem hiszem. Tohr már akkor elkezdett érezni valamit, és az  nem a biológiai szükséglet volt, hanem egy olyan dolog, amit csak azzal akart magyarázni.

Egyszerűen csak nem akarta magának bevallani, ezért a természet törvényeire kente a dolgot.

Sen’ki…Rosalhynda…Autumn…Biztos sokaknál kiverte a biztosítékot, amikor a termékenységi időszaka után Tohr elküldte a bánatba és elég durva hangnemben megmondta neki a magáét. De igazat kell adnom Tohrnak. Őszikének pedig pont erre volt szüksége, hogy észrevegye mit is csinál magával. Mindkettejüknek kellett az a vita. Egyiküknek, hogy felfogja, szerelmes, másikuknak, hogy felfogja, az élete nem a vezeklésről szól, hanem a saját maga büntetéséről, amiről sürgősen le kell szoknia.

Végül aztán belátták, hogy egymás nélkül már mit sem ér az újrakezdés.

Szép volt!

(Kedvenc jelenetem tőlük: A termékenységi időszak utáni heves vita)

Azonban ez a kettős nagyon sokat köszönhet egy harmadik személynek.

Lassiter ebben a könyvben nagyon nagy változáson ment keresztül, ahogy ő is észrevette magán. Már nem képes az a közönyös, bunkó angyal lenni, aki volt. Igaz, eleinte inkább önös cél vezérli, saját maga szabadsága. De aztán elkezd igazán törődni először Wellsivel, talán, mert érti min megy a nő keresztül a köztesben.

Érezni, hogy amikor hozzá beszél, szinte fél, hogy a nő és meg nem született fia egy olyan helyen maradnak, ami nem nekik való. Ami valójában senkinek nem való.

Aztán ugyanígy kezd érezni Tohr és Autumn iránt is. Nagyon tetszik az a rész, amikor kezdődik a temetési szertartás. Olyan feszültséggel teli, és nem is amiatt, hogy Tohr épp búcsút készül venni, és meglátogatják a testvérek, hogy kifejezzék együttérzésüket, hanem Lassiter gondolatai és érzései miatt, hogy valami egyszerűen nem stimmel, valami nem olyan amilyennek lennie kell.

Nekem a torkomban dobogott a szívem, de nem a meghatottságtól, hanem az izgalomtól és a félelemtől. Te jó isten mi lesz itt!- mondtam, amikor elérkezett a Finálé! Amikor az angyal rájött, hogy a helyzet úgy nem kóser ahogy van és megpróbálta megakadályozni, hogy Tohr még valakit elveszítsen.

Ami végül sikerült is. Nem is bizonyítja semmi jobban, hogy Lassiter immár teljesen angyallá vált.

Gratulálok Lassiter! Amióta megjelentél beloptad magad a szívembe és már senki és semmi nem túrhat ki onnan!

(Kedvenc jeleneteim tőle: Amikor besétált a fénybe, hogy megmentse Autumn-öt és Tohrt, és amikor forgott egyet a Big Mac-es zacsikkal)

Ebben a könyvben elég nagy szerepet kapott még Xhex és John kapcsolata.

Hú..az elején amikor Xhex megsérült én azt hittem John ott kap szívrohamot! Viszont itt leszögezem, hogy: Igen! Megértem Xhex viselkedését! Még John előtt kialakított egy életet. Egy veszélyes életet, de a harcosok élete sem épp habostorta.

Erre amikor arról van szó, hogy kimehet e harcolni akkor senki nem őt kérdezi, hanem Johnt!?

Elhiszem, hogy kiakadt. Azért ne felejtsük el, hogy jóval idősebb Johnnál (lehet, hogy ő az újjászületett Darius de, már bocs a kifejezésért, ki nem sz*ja le! John testileg és lelkileg is csak huszon pár éves, csak a harcban segítségére vannak dariusi reflexei) és régebb óta harcol bárki ellen, mint ő. Vagyis hiába nő, tapasztaltabb, mint a férjura. És fogja be az összes pasi! Szerintem egyszer kétszer már őket is össze kellett varrni!

Ketrecbe akarták zárni, amit ő nem vett jó néven. Én sem venném, és most nézzem magába minden csaj! Oké, hogy mindenki egy szerető, kedves, adoniszi szexisten pasit akar, de azért a lelke mélyén egyikünk sem szeretne ketrecben élni, még akkor sem ha arany rácsai vannak és Adonisz a börtönőr! Na akkor most képzeljük el Xhexet. Ő meg pláne nem.

Persze, persze, Johnt is meg lehet érteni, nem akarja elveszíteni, mert nem akar úgy járni, mint Tohr. De jó, hogy végül, belátta, Xhexnek igaza van.

Itt említeném meg Trezt, és azt, hogy azt hiszem, szeretni fogom az Árnyékok történetét.

(Kedvenc jelenetem  tőlük: Amikor Xhex azt hitte John el akar válni tőle)

Ha pedig John, akkor nem maradhat el Qhuinn, az életőr, és Blay a barát.

Qhuinn nagy változásokon megy keresztül, és nem csak külsőleg változott/ változik, belsőleg is. Már nem az a felületes nagyotmondó szépfiú, hanem lett benne valami sötét, vészjósló, de annyira szomorú, hogy azt nem lehet megfogalmazni.

Blay pedig, nos Saxton kihozta belőle a vadabbik, erősebb énjét. Ami nagyon tetszik! Igazán, nagyon tetszik!

Alig várom a könyvüket.

(kedvenc jelenetem: A könyv vége felé, amikor Egymást nézték. )

Ha pedig Qhuinn akkor a Banditák Bandája. Qhuinn hősiesen szembeszállt Xcorral, és így Tohr ki tudta menteni Wratht.

Nem szeretem Xcort. Nem lopta még be magát a szívembe. A merénylet után meg…nagyon kiakadtam rá. De kezd benne végbemenni valami változás. Ki tudja, a végén még talán megkedvelem.

Throe még ennyi év után is igazi úriember. De nekem még semleges. Zypher amolyan Rhage féle szépfiúnak tűnik, viszont Syphon és Balthazar! Már ne haragudjon senki amikor ezt mondom, de amikor az akcentusukat próbálták mutatni nekem két falusi suttyó jelent meg! És tényleg sajnálom, de nem tehetek róla, komolyan ezt láttam!

Végül pedig ott van Assail. Az új szereplő, aki kicsit Rhev, kicsit gonosz, és nagyon okos. Nem lehet leírni és elmenni mellette, mert megfog. Nem sokat szerepelt, de nem egy nyámnyila alak, számolni kell vele, de ő is számol másokkal. Meglátjuk mi lesz vele. Én várom a történetét!

Na most jön a nehéz rész. Amit nem hagyhatok ki, bár nehezen fogalmazom meg  és szedem össze a gondolataimat. Ide-oda röpködnek és cikáznak ezernyi esélyt és lehetőséget fontolgatva.

Layla és Qhuinn, Throe, és Xcor.

Amikor az ő részeiket olvastam, végig azt láttam magam előtt, hogy haladnak az útjaikon.

Layla és Qhuinn útjai szorosan egymás mellett, a kettő között pedig ott húzódik egy kis, zöld füves sáv, ami szétválasztja, de össze is köti őket. (Igen, a leendő gyerekükre gondolok.) Az, hogy Layla ily módon esett át az első alkalmon, hát istenem, ez adatott. Nem mindig az első a legjobb. De neki és Qhuinnek is szüksége volt rá, és nem csak a termékenységi időszaka miatt.

Olvastam párszor, hogy Layla pont most kezd önállósodni, amikor megtetszett Throenak és sokan már össze is boronálták őket, hogy milyen szép pár lennének, erre a kiválasztott Xcorba szeret bele.

Egy kérdésem lenne. Miért gondolták sokan, hogy Laylának tetszik egyátalán Throe? Fordítva teljesen igaz. Throe valamilyen formán kezdett beleszeretni, de én azt láttam, hogy a kiválasztott csak(!) egy  értékes harcost(!) lát benne, míg Xcorban elsőre meglátta a Férfit.

Bár nem kedvelem Xcort, mégis hozzá kötöm a könyv számomra legjobb/legszebb mondatát: "Ó, hogy megremegett gonosz szíve a gondolatra, hogy talán baja esett."

Amikor hármójuk útját látom magam előtt, azt látom, hogy Layla és Xcor ugyanazon út két ellentétes oldaláról halad, hogy majd egyszer valahol középen, ugyanannál a háznál kössenek ki, míg Throe útja csak addig keresztezi az övékét, míg áthalad rajta, aztán folytatja sajátját, ám, hogy az hová fog kiérni, talán még senki sem tudja.

Azonban az az egy érzés nem hagy nyugodni, hogy valakinek a jövője  sötétségbe fog veszni, és nem abba, aminek a végén a fény és boldogság várja, hanem a hideg föld és egy fenyőkoporsó.

Maga a történet igazán drámai, látszik, hogy mélyebb és sötétebb dolgok készülnek, mint eddig. Vámpír vámpírnak farkasa lett, és egy olyan játszma kezdődött, aminek bármennyire fáj is, nem lesz jó vége. Ha pedig mégis sikerül valahogy összehozni, akkor hálát adok minden szentnek, hogy az írónő sikerre vitte a (szerintem) lehetetlent.

Sok sikert kívánok Neki!