Rori Dreams

A Holnap határa- szerintem

Aurora — Fri, 18 Jul 2014 14:52:41 GMT

A holnap határa

Úgy ültem neki: „ Nah,… Tom Cruise”. Nem mintha nem lennének jó filmjei, amik nekem is tetszenek (Top Gun, Kéjjel nappal, Jack Reacher…és azt hiszem ennyi volt) de alapvetően számomra nem élet-halál kérdése, hogy megnézem e valamelyik szerepében vagy sem. Talán azért, mert mindenhol olyan egyforma. Itt sem más. Sajnálom Tom Cruise rajongói, én inkább Harrison Ford (és mások) híve vagyok!

Ebbe is csak azért kezdtem bele, mert érdekesnek tetszett ez a „Meghalok és újraélem a napot „ teória, ráadásul egy japán manga az alapja, és odavagyok a japán képregényekért és animékért.

Hm…bejött.

Na nem annyira, hogy folyton ezt nézzem, de ha épp játszanák tévében, lehet, hogy azon az adón hagynám…hacsak nem megy máshol a kedvenc filmjeim egyike.

Alapból pörgős, bár igaz, hogy szinte végig ugyanazt az egy-egy jelentet nézzük, ugyanazzal a végkifejlettel, csak a köztes idő töltődik ki egy-két új pillanattal, lényegében, Cage őrnagy folyton meghal, hol itt, hol ott, de megnyekken, legtöbbször Rita Vrataski (a női (fő)szereplő) keze által, és mindezt úgy, hogy jó párat képtelen voltam röhögés nélkül kibírni, bármennyire nem vicces egy ember halála.

De mi is történik. A Földet elfoglalja egy idegen faj, akik úgy aprítják az embereket, mint teleshopos daráló a zöldséget. Az emberiség próbál visszavágni, nem sok sikerrel, de megnyernek egy csatát, és láss csodát, már készülőben is egy invázió X támaszpontról, lerohanni a mimiceket, (mert Egy(!) csatát megnyert az emberiség, akkor már a háborút is biztosan!)

Megjelenik Cage őrnagy, nagydumás szépfiú, aki a katonaság média osztályán dolgozik, és esze ágában nincs kimenni a harcmezőre. Igazi gyáva nyúl, aki azért lett katona, hogy ne kelljen katonának lennie. Teszi a szépet a nagyfőnöknek, mikor is az közli vele, hogy menjen

el a bevetésre, és ott, premierplánban vegye fel az eseményeket, (ismétlem: mert Egy(!) csatát megnyert az emberiség, akkor már a háborút is biztosan, és milyen szép lenne már ezt a helyszínen rögzíteni.)

Őrnagyocska nyel egyet és tiltakozik ez ellen, azonban ami nem megy szép szóval, majd megy erővel, és Cage dezertőr máris egy mechanikus harci ruhában találja magát nulla harci tapasztalattal, nulla felkészültséggel, (bár elvileg ebben pár nap alatt harcedzett katona lesz. És Tényleg! Igaz vagy harmincszor nekivág mire sikerül…) és nulla hősiességgel, amikor is sikeresen kinyír egy alient…persze magával együtt.

Itt kezdődik főhősünk kálváriája.

Bill újra felébred a támaszponton, ugyanúgy dezertőr, és hiába beszél lukat az ember hasába csak annyit ér el, hogy pár tekercs szigszalag társaságában teszik gépre, és ugyanúgy meghal, mígnem a sokadik alkalommal megmenti A Nő életét…aki ezért kéri, hogy keresse meg, ha felébred, majd agyonlövi.

Újra nap, Cage lohol, Rita elmondja neki mi is a szitu, hogyan éljen az előnnyel az emberiség érdekében.

Keresik az ellen vezérlőegységét, Rita tanítja Caget, Cage gyakorol Vrataskival, hogyan vergődjenek át a parton, és a sok halál/gyakorlás után már sisakot sem visel, plusz muníciót kér, és olyan faarccal ugrik a csata kellős közepébe, hogy rá sem ismerni.

Így megy ez, egészen addig, míg kiderül, hogy az ellen végig csak kijátszotta őket, és más megoldás kell.

(Na itt fogtam a fejem, Basszus ezt nem lehetett volna előbb? Bár mint végül kiderült számomra, nem.)

Innentől már nem a harcmezőn, hanem kezdőpontban látott Tábornok irodájában keresik a megoldást, amit mindig megtalálnak, de hát persze használatra már nem jut idő, egészen az utolsó próbálkozásig, mikor is megszűnik az előny, és az egyetlen választás a Hősies halál lesz.

Mint látható és olvasható, nem egy hűde nehéz történet. (Valamint nem is lenne Hollywood, ha nem is az lenne a vége ami.)

Az idegenek megint csak azért jöttek, hogy elfoglalják a Földet, és egyeduralomra törjenek, mert másért nem is jöhetnek (miért is nem jön egy sem haverkodni, nem is értem), de persze az emberiség megint győzedelmeskedik (hiszen lehetetlen az ellenkezője).

Mondjuk engem eléggé zavar, ahogy a harci jeleneteknél ugrál a kamera, mert fáj tőle a szemem, de ez egyéni szocprobléma, ettől függetlenül meg lehet nézni, mert nem rossz.

Jellemfejlődés, meg egyátalán bármilyen fejlődés csak Cage esetében tapasztalható, mivel más egyrészt csak mellékszereplő, hiába vannak jelen végig, másrészt amúgy sem tudnak hová fejlődni, hiszen folyton ugyanaz a nap zajlik le. (Épp emiatt a színészek játéka is behatárolt, kivéve persze Cruise, de hát...ő meg mindig ilyeneket játszik.)

Cage, mint karakter, viszont nagyon megváltozik a végére, és ezért pozitív számomra az élmény, amit adott.

Videó

Aurora — Thu, 17 Jul 2014 11:52:34 GMT

Nyertem egy pályázaton! :)

Két hete ért véget Fayelinn Storm Game of Thrones versenye, amiben verseket, rajzokat, videókat várt a témában.

Olyan szerencsém volt, hogy Fayelinn kitolta a beküldési határidőt, így két rajzzal, és két videóval pályáztam, amiből az egyik videó első helyezést ért el!

A Sansa Memories a biztonság kedvéért lekerült a youtuberól, ha valaki szeretné megnézni, küldjön nekem egy e-mailt rorireden@gmail.com...

A többi beküldött alkotásom:

A másik videóm, Főszerepben Tyrion Lannister:

Rajz 1: A Baratheon címer

Rajz 2: A háromszemű Holló (A kép címe: Valar Morghulis)

A videópályázaton holtverseny született: A legelső beküldött videó, Centaine Silver szintén első helyezést ért el.

http://www.youtube.com/watch?v=O7Ptz-mt178

Gratulálok mindenkinek! :)

Psycho pass

Aurora — Fri, 23 Aug 2013 08:05:44 GMT

Bűnelkövetési együttható :”0”

Psycho pass

Lassan és nehezen fogtam bele ebbe az ismertetőbe. Viszont szükségét érzem annak, hogy ezt az animét sokan megismerjék. Hogy mi indított el azon az úton, hogy írjak róla? Az egyik része. Hogy melyik? Ha megnézitek ,szerintem ti is rájöttök.

Mondjuk azt, hogy létezik egy bűn nélkül való világ. Így elsőre nem is olyan rossz ugye? Valakik megalkottak egy számítógépes rendszert, ami az úgynevezett Bűnelkövetési együtthatót méri, vagyis azt, hogy adott emberke, mennyire valószínű, hogy majdan bűnelkövető lesz. Mindezt a nap minden percében, a város minden pontján figyelemmel kíséri. Ha valakivel kicsit elszalad a ló, a rendszer értesíti a Hivatalt, akik azonnal a helyszínre sietnek megakadályozva a tett végrehajtását, vagy az együttható további növekedését, ezzel vezetve vissza az embert a béke ösvényére.

Még most sem hangzik olyan vészesen igaz? Vagy mégis?

A történet egy „bele a közepébe” képpek kezdődik. Két férfi áll egymással szemben, miközben egy női hang alámondással taglalja, hogyan jutottak el idáig, majd egy ugrás a korábbi eseményekhez.

Főszereplőnk neve Akane, és frissen végzett az iskolában kiváló eredménnyel. Rengeteg lehetőség közül ő a Bűnüldöző iroda nyomozója lett, és éppen késve érkezett a helyszínre.

Már az első 10 percben megismerünk szinte mindenkit, mert Akane után berobog egy rabomobil, és megérkeznek a Kényszerítők, vagyis azon lehetséges bűnelkövetők, akik úgymond kaptak még egy esélyt.

Ginozza felügyelő, Akane felettese persze lenyomja a lánynak az ilyenkor szokásos „ Ezek állatok, vigyázz velük, ha gondolod nyírd ki őket, nem fognak senkinek hiányozni” dumát. De Akane azért kicsit más. Ő még a belső körökben csak Vérebnek emlegetett csoporttal is megpróbál közös hangot találni, elvégre mégiscsak együtt dolgoznak, ők is emberek.

Főhősnőnk életében először kezébe veszi a hivatal fegyverét, a Dominátort, ami belső kapcsolatot létesít használójával. A Dominátor nem közönséges fegyver, a Sibyllák szemének is mondják. Színképelemzés alapján eldönti a célba vett emberről, hogy bűnös e, hogy mennyire, és eszerint állítja be magát, hogy adott célpontot csak kiüti vagy meg is semmisíti. Igen ám, csakhogy ha az embert épp meg akarták erőszakolni, akkor valószínűleg egy darabig nem lesz épp topon, de ez a dominátort nem nagyon érdekli, és látszatra az éppen az áldozatot likvidálni készülő kényszerítőt sem, persze újdonsült felügyelőnk nem engedi megölni az ártatlan nőt, inkább a kényszerítőt, Kougamit veti kényszerítés alá. Akkor még nem is sejti, hogy ők ketten lesznek a Nagy játszma egyik térfelén.

Akane elkezd tanulni, de még mindig naiv, és reménykedő. Bízik és hisz a rendszerben, ahogy minden más ember.

Aztán lassan elkezdődik a játszma, és megismerjük a Harmadik felet.

Véres és kegyetlen gyilkosságok tarkítják a várost, és a Hivatal Akane csapatát vezényli a helyszínekre. Kiderülnek titkok Kougami életéből, olyan fordulatokat hozva a történetbe, amiket nem is gondolnánk az elején, de az idő előrehaladtával más kényszerítők életéről is kapunk információt.

Azért tetszett egyrészt ez az anime, mert mindenkire jutott egy kis idő, pont annyi, hogy megértsük az okait, a helyzetét, megismerjük őt magát, és hogy hiányozzon, ha eljön az idő.

A rendszerben eleinte vakon bízó Felügyelőnő, és a kiégett, csalódott kényszerítő élete megváltozik, amikor Akane barátnőjét elrabolják, és csapdába csalják vele Kougamit.

Mert mi van akkor ha a bűnt nem érzik bűnnek? Hogy ítél a Dominátor?

Akane első találkozása a rendszer hibájával, merthogy végül is kiderül, hogy a mindenható Sibylla Rendszer sem olyan tiszta , mint amilyennek látszik, amikor saját szemével látja, ahogy barátnőjét kivégzik s ő mégsem tud tenni semmit. Makishima, a történet főgonosza(?) szépen rávílágít arra, hogy még az oly imádott és békés világ is mocskos, merthogy tényleg az. Ő az a fajta igazi pszichopata, akinek az emberélet nem más mint játékszer, az élet pedig maga a végtelen játszótér, az átlagember pedig csak gyalog egy sakktáblán. Manipulatív zseni. Rendkívűl karizmatikus és olyan lelki békével öl, mint eddig senki más. Kicsit teátrális és Kougamin kívül számára mindenki unalmas.

Kougamiban lassan elindul a „Minden mindegy már” opció, és hogy ezzel a lejtőn indul e meg, vagy éppen fölébe kerekedik e a rendszernek ez szubjektív megítélés kérdése. Ő amolyan rosszfiú jófiú. Nem annyira színpadias, mint Makishima, inkább a magának való, „egyedül szállok szembe a világgal” fajta. Vagy mégsem teljesen?

Miután Akanét életben hagyja Makishima eltűnik, de nem megy messze.

Utcán elkövetett gyilkosságok történnek, emberek ezreinek szeme láttára halnak meg ártatlanok, és senki nem tesz semmit.

Itt azért elgondolkodik az ember, hogy tényleg olyan jó, hogy van ez a Sibylla rendszer? Ha magától értetődőnek vesszük a bűn nélküliséget, akkor mi válik bűnné? Eltűnhet e az ösztön, hogy megvédjük egymást? Mert az ellenkezője előjön az fix.

Ennek eredményeképpen Akane számára fény derül a Sibyllák valódi kilétére, s az eddig is sokat változó Felügyelőnő most már teljesen máshogy áll hozzá mindenhez és mindenkihez. Még mindig szeretné, ha a bűnösök megbűnhődnének, és az ártatlanok békében élhessenek, de végül megérti, hogy ez a világ korántsem olyan szent és sérthetetlen, mint hitte, mégsem árulja el a titkot, amit csak ő tud, mert azt is tudja, hogy ez a helyzet még mindig jobb, mintha nem lenne, vagy ha az emberek tudomására jutna, hisz valószínű, hogy az lázadásokhoz vezetne. Mire a történet a végére ér Akane világnézete is változik. Keményebb lesz, mint testben, mint lélekben. Már nem olyan naiv, de nem is csömörlött meg. Mondhatjuk, hogy ahogy tudta, megtalálta az arany középutat, és megpróbál rajtamaradni.

A zárás kicsit meghökkentő, kicsit nosztalgikus, de nekem kifejezetten bejött.

Összességében véres, és rettenetes, de véresen komoly is ez az anime. Pedzeget pár olyan dolgot, amin el lehet gondolkozni, és mindezt olyan erővel festi le, hogy az senki szemében nem marad hatástalan. Képi világa általában sötét és komor, párszor látható csak napfény és derű. Jól megrajzolt, a zene is a helyén van, érzelmileg hozzá illő.

Hogy miért ajánlom? Mert nem tudtam félbehagyni. Sok kérdést vet fel az emberben, főleg a mai világban. Jó lenne egy ilyen rendszer? De ilyen áron kell? Eltűnhet a bűn, vagy az ember eredendően bűnös és mindig megvolt, és meg is lesz a hajlama az elkövetésre? Vagy tényleg képesek lehetünk békében élni egy Bűn nélküli világban?

Cím: Psycho Pass

Műfaj: Anime

Részek: 22

év: 2012-2013

magyar felirattal megtalálható.

Újjászületett szerető

Aurora — Fri, 01 Feb 2013 16:27:51 GMT

Újjászületett szerető

A sok várakozás után végre sikerült elolvasnom. Sokáig tartott, mire megszereztem, de végül sikerült.

Előtte minden fellelhető információt elolvastam róla, kezdve

Angelika blogjával (amit itt jelzem, imádok olvasni, mert nagyon jól ír a könyvekről) Moly-ig, és Magnoliaig és még tovább.

Elég vegyesen véleményezték, ezért még izgatottabb lettem, amikor elkezdtem olvasni.

Aztán végül is sikerült három nap alatt kivégeznem. Nekem még mindig Rhev könyve az ász, de ez a történet most dobogós lett. Még nem döntöttem el, hogy holtversenyben 2. vagy esetleg 3. hely, de nem is ez a lényeges.

Szerettem ezt a történetet, igazán …kalandos volt. Érzelmi téren igazi kavalkád.

Kevesebbszer nyúltam zsepiért, mint hittem, de néha párásodott a szemem. Az egyetlen ami kicsit bosszantott, hogy nem éreztem az idő múlását. Eltelt benne egy év, de mintha csak pár hét, vagy hónap alatt játszódott volna az egész. Ámbár ez legyen e legkisebb gond nem igaz?

Minden testvér kapott egy cicafaroknyi részt, ahogy Rehv, Trez és iAm is. Örültem, hogy a mórok megint feltűntek, mindkettőt nagyon csípem.

Tohr és Autumn kapcsolata nehézkesen indult. Inkább a sehogy vagy a muszájból lenne a legmegfelelőbb szó rá. Aztán lassan, nagyon lassan a muszáj átfordult kényelmesbe, majd nélkülözhetetlenbe, végül szerelembe.

Egy özvegy férfi, aki nehezen birkózik meg azzal, hogy újra szerelmes, mert attól fél ezzel elárulja elvesztett felét. Tohr harca a szerelemér sokkal nehezebb volt, mint eddig bárkié. Az tényleg durva volt, amikor a medencénél találkoztak, és lekurvázta a nőt, de ott mondjuk ha jól emlékszem nem az első vodkásüveget fogta. Azt betudtam annak, hogy vodka, plusz haragudott (de nem Őszikére) hanem magára, csak rajta vezette le, mert gyáva volt bevallani. De akkor is szemét dolog volt.

Az, hogy kihasználta a nőt, …Valóban kihasználta egyébként? Nem hiszem. Tohr már akkor elkezdett érezni valamit, és az nem a biológiai szükséglet volt, hanem egy olyan dolog, amit csak azzal akart magyarázni.

Egyszerűen csak nem akarta magának bevallani, ezért a természet törvényeire kente a dolgot.

Sen’ki…Rosalhynda…Autumn…Biztos sokaknál kiverte a biztosítékot, amikor a termékenységi időszaka után Tohr elküldte a bánatba és elég durva hangnemben megmondta neki a magáét. De igazat kell adnom Tohrnak. Őszikének pedig pont erre volt szüksége, hogy észrevegye mit is csinál magával. Mindkettejüknek kellett az a vita. Egyiküknek, hogy felfogja, szerelmes, másikuknak, hogy felfogja, az élete nem a vezeklésről szól, hanem a saját maga büntetéséről, amiről sürgősen le kell szoknia.

Végül aztán belátták, hogy egymás nélkül már mit sem ér az újrakezdés.

Szép volt!

(Kedvenc jelenetem tőlük: A termékenységi időszak utáni heves vita)

Azonban ez a kettős nagyon sokat köszönhet egy harmadik személynek.

Lassiter ebben a könyvben nagyon nagy változáson ment keresztül, ahogy ő is észrevette magán. Már nem képes az a közönyös, bunkó angyal lenni, aki volt. Igaz, eleinte inkább önös cél vezérli, saját maga szabadsága. De aztán elkezd igazán törődni először Wellsivel, talán, mert érti min megy a nő keresztül a köztesben.

Érezni, hogy amikor hozzá beszél, szinte fél, hogy a nő és meg nem született fia egy olyan helyen maradnak, ami nem nekik való. Ami valójában senkinek nem való.

Aztán ugyanígy kezd érezni Tohr és Autumn iránt is. Nagyon tetszik az a rész, amikor kezdődik a temetési szertartás. Olyan feszültséggel teli, és nem is amiatt, hogy Tohr épp búcsút készül venni, és meglátogatják a testvérek, hogy kifejezzék együttérzésüket, hanem Lassiter gondolatai és érzései miatt, hogy valami egyszerűen nem stimmel, valami nem olyan amilyennek lennie kell.

Nekem a torkomban dobogott a szívem, de nem a meghatottságtól, hanem az izgalomtól és a félelemtől. Te jó isten mi lesz itt!- mondtam, amikor elérkezett a Finálé! Amikor az angyal rájött, hogy a helyzet úgy nem kóser ahogy van és megpróbálta megakadályozni, hogy Tohr még valakit elveszítsen.

Ami végül sikerült is. Nem is bizonyítja semmi jobban, hogy Lassiter immár teljesen angyallá vált.

Gratulálok Lassiter! Amióta megjelentél beloptad magad a szívembe és már senki és semmi nem túrhat ki onnan!

(Kedvenc jeleneteim tőle: Amikor besétált a fénybe, hogy megmentse Autumn-öt és Tohrt, és amikor forgott egyet a Big Mac-es zacsikkal)

Ebben a könyvben elég nagy szerepet kapott még Xhex és John kapcsolata.

Hú..az elején amikor Xhex megsérült én azt hittem John ott kap szívrohamot! Viszont itt leszögezem, hogy: Igen! Megértem Xhex viselkedését! Még John előtt kialakított egy életet. Egy veszélyes életet, de a harcosok élete sem épp habostorta.

Erre amikor arról van szó, hogy kimehet e harcolni akkor senki nem őt kérdezi, hanem Johnt!?

Elhiszem, hogy kiakadt. Azért ne felejtsük el, hogy jóval idősebb Johnnál (lehet, hogy ő az újjászületett Darius de, már bocs a kifejezésért, ki nem sz*ja le! John testileg és lelkileg is csak huszon pár éves, csak a harcban segítségére vannak dariusi reflexei) és régebb óta harcol bárki ellen, mint ő. Vagyis hiába nő, tapasztaltabb, mint a férjura. És fogja be az összes pasi! Szerintem egyszer kétszer már őket is össze kellett varrni!

Ketrecbe akarták zárni, amit ő nem vett jó néven. Én sem venném, és most nézzem magába minden csaj! Oké, hogy mindenki egy szerető, kedves, adoniszi szexisten pasit akar, de azért a lelke mélyén egyikünk sem szeretne ketrecben élni, még akkor sem ha arany rácsai vannak és Adonisz a börtönőr! Na akkor most képzeljük el Xhexet. Ő meg pláne nem.

Persze, persze, Johnt is meg lehet érteni, nem akarja elveszíteni, mert nem akar úgy járni, mint Tohr. De jó, hogy végül, belátta, Xhexnek igaza van.

Itt említeném meg Trezt, és azt, hogy azt hiszem, szeretni fogom az Árnyékok történetét.

(Kedvenc jelenetem tőlük: Amikor Xhex azt hitte John el akar válni tőle)

Ha pedig John, akkor nem maradhat el Qhuinn, az életőr, és Blay a barát.

Qhuinn nagy változásokon megy keresztül, és nem csak külsőleg változott/ változik, belsőleg is. Már nem az a felületes nagyotmondó szépfiú, hanem lett benne valami sötét, vészjósló, de annyira szomorú, hogy azt nem lehet megfogalmazni.

Blay pedig, nos Saxton kihozta belőle a vadabbik, erősebb énjét. Ami nagyon tetszik! Igazán, nagyon tetszik!

Alig várom a könyvüket.

(kedvenc jelenetem: A könyv vége felé, amikor Egymást nézték. )

Ha pedig Qhuinn akkor a Banditák Bandája. Qhuinn hősiesen szembeszállt Xcorral, és így Tohr ki tudta menteni Wratht.

Nem szeretem Xcort. Nem lopta még be magát a szívembe. A merénylet után meg…nagyon kiakadtam rá. De kezd benne végbemenni valami változás. Ki tudja, a végén még talán megkedvelem.

Throe még ennyi év után is igazi úriember. De nekem még semleges. Zypher amolyan Rhage féle szépfiúnak tűnik, viszont Syphon és Balthazar! Már ne haragudjon senki amikor ezt mondom, de amikor az akcentusukat próbálták mutatni nekem két falusi suttyó jelent meg! És tényleg sajnálom, de nem tehetek róla, komolyan ezt láttam!

Végül pedig ott van Assail. Az új szereplő, aki kicsit Rhev, kicsit gonosz, és nagyon okos. Nem lehet leírni és elmenni mellette, mert megfog. Nem sokat szerepelt, de nem egy nyámnyila alak, számolni kell vele, de ő is számol másokkal. Meglátjuk mi lesz vele. Én várom a történetét!

Na most jön a nehéz rész. Amit nem hagyhatok ki, bár nehezen fogalmazom meg és szedem össze a gondolataimat. Ide-oda röpködnek és cikáznak ezernyi esélyt és lehetőséget fontolgatva.

Layla és Qhuinn, Throe, és Xcor.

Amikor az ő részeiket olvastam, végig azt láttam magam előtt, hogy haladnak az útjaikon.

Layla és Qhuinn útjai szorosan egymás mellett, a kettő között pedig ott húzódik egy kis, zöld füves sáv, ami szétválasztja, de össze is köti őket. (Igen, a leendő gyerekükre gondolok.) Az, hogy Layla ily módon esett át az első alkalmon, hát istenem, ez adatott. Nem mindig az első a legjobb. De neki és Qhuinnek is szüksége volt rá, és nem csak a termékenységi időszaka miatt.

Olvastam párszor, hogy Layla pont most kezd önállósodni, amikor megtetszett Throenak és sokan már össze is boronálták őket, hogy milyen szép pár lennének, erre a kiválasztott Xcorba szeret bele.

Egy kérdésem lenne. Miért gondolták sokan, hogy Laylának tetszik egyátalán Throe? Fordítva teljesen igaz. Throe valamilyen formán kezdett beleszeretni, de én azt láttam, hogy a kiválasztott csak(!) egy értékes harcost(!) lát benne, míg Xcorban elsőre meglátta a Férfit.

Bár nem kedvelem Xcort, mégis hozzá kötöm a könyv számomra legjobb/legszebb mondatát: "Ó, hogy megremegett gonosz szíve a gondolatra, hogy talán baja esett."

Amikor hármójuk útját látom magam előtt, azt látom, hogy Layla és Xcor ugyanazon út két ellentétes oldaláról halad, hogy majd egyszer valahol középen, ugyanannál a háznál kössenek ki, míg Throe útja csak addig keresztezi az övékét, míg áthalad rajta, aztán folytatja sajátját, ám, hogy az hová fog kiérni, talán még senki sem tudja.

Azonban az az egy érzés nem hagy nyugodni, hogy valakinek a jövője sötétségbe fog veszni, és nem abba, aminek a végén a fény és boldogság várja, hanem a hideg föld és egy fenyőkoporsó.

Maga a történet igazán drámai, látszik, hogy mélyebb és sötétebb dolgok készülnek, mint eddig. Vámpír vámpírnak farkasa lett, és egy olyan játszma kezdődött, aminek bármennyire fáj is, nem lesz jó vége. Ha pedig mégis sikerül valahogy összehozni, akkor hálát adok minden szentnek, hogy az írónő sikerre vitte a (szerintem) lehetetlent.

Sok sikert kívánok Neki!

Történetek a Csillagbazárból

Aurora — Wed, 09 Jan 2013 11:52:57 GMT

Negyedik Történet
Csillageső

Eltelt pár hónap mióta hazajöttem. Azóta nemigazán tudtam beszélni Marcussal, mert állandóan kiküldetésre ment. Ez a hónap sem lesz az enyém, mert most fognak virágba borulni a csillagfák. Gyönyörű, hatalmas, 5 szirmú virágaik vannak, amik kékes, rózsaszínes és fehér árnyalatokban pompáznak. Amikor a pollenjük kiszabadul,az olyan, mintha ezer és ezer csillag hullna az égből. Gyönyörű látvány. Senki nem gondolná, hogy mennyire veszélyes. A pollenek, ha véletlenül belélegzik őket egyes emberekben olyan kémiai folyamatokat indítanak el, melyek rosszabb esetben az illető teljes megőrüléséhez vezetnek. A szerencsésebbek csak katatón állapotba esnek, a még szerencsésebbeknek semmi baja nem lesz. Persze nem olyan komoly mint amilyennek első hallásra tűnik. Az egész őrület csak addig tart, míg el nem múlik a pollenszórás. Ha vége van a virágzásnak, a betegek legtöbbje egy héten belül hazatérhet minden baj nélkül, a rosszabb állapotban lévők csak két hét után.

-Kit várunk vacsira?-
-Teegan jön. Most jó három hónapig nem fog erre járni.
-Miért is? Bár őszintén szólva.......
-Virgo, halgass.....
-Különben?
-Különben nem adom oda az a finomságot amit direkt neked vettem...
-Mi az? Mi az? Kérem szépen!!!! Kérem!! Kérem, kérem!!!
-Jól van na!, Ne hízelegj már annyit.... Tessék.
-Oh! Egek! Mennyei finomság! Demonai gon, ráadásnak egy egész! Ah....

Nekiállt enni. Te jó ég! Ilyenkor nem is képes másra figyelni. Mindig kíváncsi voltam, hogy fér abba a nem túl nagy gyomrába ennyi étel.

-Mond csak -szólt két falat közöt- Miért is megy el ennyi időre?
-Nem emlékszel? Mesélte tavaly. Ahányszor itt töltötte a csillageső hónapját, 3-szor lecsukták, 25-ször kirabolták, 4-szer megverték. Azóta messzire elkerüli ezt bolygót ebben a hónapban, de a következő kettőben is.

Végre befutott Teegan. Kicsit késett. De a hecceléssel leállhatna, kcsit már idegesítő.

-Nahát! Nem gondoltam volna, hogy a grófkisasszony szakácsnak is beválik. Hogy hívjalak ezentúl?
-Lehetőleg ne úgy ahogy mostanában..
-Tényleg nagyon finom..
-Jó étvágyat.

Ettünk, ittunk beszélgettünk. Elmesélte nekem a csillagfák legendáját. Régóta lakom itt, de ezt még nem hallottam. A legenda szerint régesrégen a Tehinon háborús övezet volt. Tudósok, és mágusok harcoltak mindkét oldalon. A csta véres volt, és könyörtelen. Az akkor legfélelmetesebb harci gépezeteket varázslattal javították fel. Így sokkal nagyobb lett a tűzerejük. Egy támadás során, az egyik mágus szerelme végzetes találatot kapott. Mivel nem volt hajlandó belenyugodni az elvesztésébe, titokban kikÍsérletezte hogyan tudja a lelkét visszahelyezni a testébe. De a varázslat rossz irányt vett, s végül a varázsló saját életével fizetett, ám lelke beleköltözött egy csillagfába, s virágzáskor az őrült varázsló szelleme megszállja az embereket.

-Szép történet.
-Mi szép ezen?
-Romantikus. Bár butaság. A lelket nem lehet áthelyezni.
-O, hogy repül az idő. Mennem kell.
-Merre mész?
-El innen, minél messzebb.
-Csak el ne felejts hozni valami, ha visszajössz.
-Nem felejtem el.
-Szia! Jó utat!
-Viszlát! Vigyázz magadra.
-Mikor nem vigyázok?
-Ég önnel grófkisasszony!

Én pedig utána dobtam a konyharuhát, de persze elhajolt előle, kislisszolt az ajtón és elment. Nem sokkal ezután, viszont váratlan vendégünk érkezett.

-Kisasszony.
-Felügyelő úr. Jó hogy látom, már...
-Kérem, nincs sok időm. Csak szólni szeretnék, hogy vigyázzon magára. Ebben az évben sokan jönnek megnézni a csillagesőt. Többen a vártnál.
-De úgy tudom most már ki tudják szűrni a hajlammal rendelkezőket.
-Igen, de az arány nem 100%-os. Ennyi embernél pedig valószínűleg sokkal magasabb lesz a hibaszázalék.
-Értem. De ne féltsen. Tudok vigyázni magamra.
-Értem kisasszony. Ettől függetlenül gyakrabban fogunk majd errefelé járőrözni.
-Köszönöm felügyelő.
-Kisasszony.Viszont látásra.
-Viszont látásra.

Elment.

-Istenem! Még egy ilyen fickót.
-Meg kell értened. Nem lehet könnyű feldolgozni neki, hogy nemesi családból származol.
-De ez nem jelent semmit. Semmiféle kötelezetség, kivéve az évi 2 családi összejövetel, semmi kiváltság, semmi.
-Azért ez nem teljesen igaz.
-Mit mondtál?
-Semmi különöset. Csak azt, hogy neki ezt mindenképpen figyelembe kell vennie.Egyszerűen zavarja, hogy nem tőled tudta meg.
-Oké. Hagyjuk, mert nem akarom magam felidegesíteni.
-Rendben.

Marcusnak igaza volt, tényleg nagyon sokan jöttek ebben az évben. Tömve volt az egész utca.Meg is erősítettem a boltom biztonsági rendszerét. Ez a rendszer igazából védőbűbájok tömegéből állt. Az ajtón, a bejárat melletti polcokon, a bolt közepén, mindenhol. Védtek lopás, betörés, tolvajok és más hasonlók ellen. Mindez most dupla érzékenységgel. Rendben el is telt a hónap fele. Vevők jöttek ,mentek, mígnem.....

-Jó napot uram. Segíthetek?
-Csak maga segíthet.
-Elnézést, de ezt nem értem.
-Aurora vigyázz!

Virgo rám kiáltott és a férfinak ugrott. Az viszont könnyedén hárított, és félredobta. Mindez olyan gyorsan történ felocsúdni sem volt időm, máris megragadott és a torkomnak szorított egy kést.

- Virgo! Támadd megint!
-Nem lenne jó ötlet kislány. Neked is bajod esne.
-Mit akar tőlem?
-Azonnal engedje el!
-Csend legyen oken! Ez nem tartozik rád.

Itt kicsit lankadt a figyelme és ki tudtam szabadulni. Virgo megint támadott és épp annyira le tudta foglalni a férfit, hogy meg tudtam bűvölni egy nyomkövetőmedált. Hősiesen küzdött, harapott, tépett, karmolt, ám végül a raktárban végezte. Bezárták. Én hátulról megtámadtam a rablót, de nekem sem sikerült legyűrnöm. A fenébe, nagyon jó harcos, és erős mágus. Másképpen nem tudott volna bejutni.

-Fejezze már be!
-Oké, oké. Csak nyugi.
-Nem akarom bántani.
-Nem úgy látszik.
-Jöjjön. És ne csináljon ostobaságot.

Kimentünk a boltból. Francba. Mako és Sendion sincs itthon. A városban vannak, mert kifogytak a piából, annyi volt a vendég. De legalább a nyomkövető megvan. Hatalmas volt a tömeg. Nem mertem tenni semmit, mert sokan megsérültek volna. Elmentünk a szállítóhajókhoz, amik elvisznek minket az obszervatóriumba.
Az obszervatórium, itteni nevén csak csillagles, tulajdonképpen nem más mint egy hatalmas szálloda. Köralapú, 300 szintes, turbóliftek szállították az embereket a tetőtéri kilátóba. Szép, és drága. Ide jöttünk.

-Adja fel. A ellenőrzésen úgyis kiszúrják.
-Ne féltsen kislány. Csak segítsen nekem.
-De miben?
-Majd megtudja, ha eljön az ideje.

Már igazából nem is akartam, hogy elkapják. Fura figura. Magas, erős, fekete haj, sötétbarna szem. Szép szemei vannak. Borongós, bús, szomorú szemek. Mintha több ezer év bánata élne benne. De még látni a remény parányi szikráját. A soha el nem múló reményét.
Leszálltunk, de mi nem a szálló, hanem az erdő felé mentünk. A nagy kavarodásban és tumultusban nem figyelt ránk senki, úgyhogy simán eltűntünk. Kezdeti félelmem már eltűnt, helyét átvette a kíváncsiság. Úgy látszik, tudja merre megyünk.

Eközben a bolt raktárában:

-Sendion! Sendion!
-Hallak Virgo.
-Azonnal gyertek haza...
-Mindjárt otthon vagyunk.
-Siessetek már...
-Itt vagyunk, itt vagyunk.

Mako asszony és Sendion beléptek a boltba. A vén boszorka már rég tudta, hogy valami nem stimmel. Érezte a zsigereiben.

-Virgo! Virgo! Merre vagy te lusta …..
-Nem vagyok lusta! Hátul a raktárban! Nyissa már ki az ajtót!
-Hogy kerültél te oda?
-Sietnünk kell. Aurorát elrabolták!

Ebben a pillanatban lépett be a felügyelő. Arca komorról elhültté változott, aggodalom futott végig rajta.

-Tessék? De hogyan?

Virgo pedig csak mesélt és mesélt. Elmondott mindent, egészen addig, amíg bezárták a raktárba.

-Meg kell találnunk.
várjon felügyelő! -szólt Mako asszony- Ne siessen annyira! Azzal nem megy semmire.
-De ….
-Fogja be fiam!.... Várjon!

A boszorkány végignézett a bolton.
Ismerem a lányt. Biztosan hagyott valami nyomot maga után.

Nem kellett sok idő. Megtalálta a medált. Odaadta a felügyelőnek, és elmagyarázta hogyan működik.

-Rendeben. Indulok.
-Indulunk, barátocskám!
-Nem, csak én megyek!
-Még mit nem!
-Jól van, gyere. Csak induljunk már!

A nyomkövető medál nem más, mint egy kettétörhető amulett, aminek egyik fele a kereső, a másik a cél. A két fél iránytűként működik. Amíg messze vannak egymástól, a kereső felvillan ha a cél irányába fordul. Minél közelebb vannak egymáshoz a kereső egyre jobban villog, a cél pedig először átforrósodik végül izzani kezd mindkettő. Amikor egymásra találnak újra összeforrnak. Vagyis többször használható. Egy ilyen medál cél fele lapult a zsebemben. Sokat mentünk. Elég problémás út volt, mert egy bontóbűbájt kellett alkalmaznom egész úton. Ezzel semmivé oszlattam a polleneket, amik a levegőben szálltak. Nem mondhatnám, hogy belefáradtam. Ez olyan alap, még a legkezdőbb kezdő is meg tudja csinálni. Szép erdő, még sosem jártam itt, de azt hiszem ezek után elég sokszor fogok.

-Megérkeztünk.
-Hová?
-A laboratóriumom.

Az erdőnek valahol a vége felé járhattunk. Egy hegy magasodott az ég felé. Nem volt nagyon magas, inkább középhegység. Kis ösvény vezetett felfelé. Egy sziklába vájt barlang bejáratához jutottunk. A pasi is kezdett megnyugodni. Kezdett feloldódni. Kiderítettem, hogy a neve Raddix Teres. Haladás.
A barlang bejáratán bárki bejuthat, de nem ajánlanám, hogy mélyebbre merészkedjenek a kelleténél. Csapdák tömkelege. Egymás után , elsőre mindenféle rendszer és szabály nélkül felállítva.

-Nem fél, hogy valaki idetalál?
-Az első években még féltem. De azóta....
-Mióta?
-Régóta...Nagyon régóta.

Mentünk balra, jobbra, felfelé, lefelé. Te jó ég, micsoda labirintus! Végül megérkeztünk a laboratóriumba. Csak másfél méter magasan állt a por egyes helyeken. Nem baj.

Eközben:

-Gyorsan ideértünk.
-Még nem értünk sehová. Még messze vannak.
-Közelebb mint eddig. ….. Sűrű erdő.
-Veszélyes is. Remélem épségben van.
-Biztosan. Aurorát nem kell félteni. ….. Vigyázz!

Virgo lecsapott.

-Mi volt ez?
-Máskor figyelj oda. Kígyó. De utálom őket.
-Köszönöm.
-Felügyelő. Ne veszítse el a hidegvérét. Azzal nem megyünk semmire.

Raddix és én a barlangban sürgölődtünk. Nem győztem csodálni a sok értékes és ritka könyvet. Némelyiket régóta nem használták. Raddix teljesen megnyugodott. Eltűnt róla a zavarodottság, ami találkozásunk elején jellemezte.

-Mondd, ki vagy te igazából?

Félmosoly villant arcán, de nem vidám inkább szomorkás.

-Ismered a Csillagfák legendáját?
-Igen. Nemrég mesélték. Szép történet.
Számomra inkább szomorú. Fájdalmas. Hatalmas harc dúlt itt akkoriban. Én elveszettem amit a legjobban szerettem. Csak vissza akartam kapni, de ehelyett....
-…. Te lettél halhatatlan! Te vagy a mondabeli mágus?

Rám nézett és tudtam, hogy jól mondtam. A történet igaz. Igaz az egész. De hogyan?

-Hogyan? - ennyit tudtam kérdezni.
-Megalkottam a lélekhívó varázslatot. De ahelyett, hogy Anna lelke jött volna vissza a sajátom záródott örökre a testembe. Olyan fiatal maradtam mint akkor.
-Stop! Várj. Az is igaz....?
-…. Hogy a pollenkben van a lelkem? Igen. Kiszakadt részek. Azért van szükségem rád, mert ezt a varázslatot nem tudom egyedül megcsinálni. Te erős és ügyes vagy. Segítesz nekem?
-Igen.
-Mindjárt itt az idő. Elmondom mit kell tenned.

Figyeltem arra amit mond. De közben éreztem a zsebemben lapuló amulett már hűlni kezd. Közel vannak.

Alagút:

-Közel vagyunk.
-Igen. Már nem villog.
-Ügyesen kerüli ki a csapdákat.
- Katona vagyok. Értene kell az ilyenekhez.

Barlang:

-Nahát, ha nem mondja! Felügyelő. Kérem, ne nézzen ostobának.
-Vigyázva menjünk. Biztosan tele van csapdákkal.

Raddix elmondott mindent. Nekem az lesz a dolgom, hogy amikor a pollenszórás ma elkezdődik, a lelkét el kel választanom a testétől. A pollenekből pedig ide kell hívnom a lélek darabkáit, máskülönben nem léphet tovább. A fe.... áh! Mindegy.

A barlangban:

-Merre tovább?
-Erre jobban fénylik.
-Menjünk.

A laborban:

-Ide állj.
-Oké. De biztosan rendben lesz így?
-Ne aggódj. Ennek már rég meg kellett volna történnie.

A kör közepére álltam. Oktagramma, hexagramma és pentagramma hármas. Körbe foglalva. Ez felerősíti a képességeket. Elkezdődött. Raddix előttem volt, egyfajta félig ülő pózban. Elkezdődött a csillageső. Felettünk kinyílt a barlang teteje. A pollenek pedig elkezdtek ránk esni.

-Felkészültél?
-Már pár ezer éve.
-Ég veled.
-Szép életet, kis boszorkány!

„ Halld szavam, ős lélek,
Hagy el eddigi helyed.
Éld tovább a létet,
Vár már a túlvilág,
Vár az, ki szeret”! „

Raddix lelke elhagyta a testét. Akit ismertem, porrá vált. A lélek ami benne volt, most gömbként lebegett előttem. Most pedig idehívom a kiszakadt darabokat.

„ Lélektől elszakadt darabok,
Parancsomra most idevonuljatok!
Visszahívás! „

A pollenekből a részecskék mint pici üstökösök szálltak az ezüstösen csillogó gömbbe. Megvan!

-Aurora!
-Virgo! Marcus!
-Végre...
-Vigyázz!

Marcus figyelme lankadt. Rálépett egy rejtett csapdára. Egy kicsapódó nyíl eltalálta a karját. Nem mehettem oda, még nem. Ha most abbahagyom akkor az egész hiába volt. Még útjára kell engednem.

„Csillagok hullanak,
Neked utat ők mutatnak,
Szállj lélek a magasba,
Vár rád a túlvilág.”

A varázsló lelke felszállt. Innentől már rendben lesz. A barlang teteje bezárult, én pedig ott álltam térdig virágporban. Marcushoz futottam. A nyíl átment a karján. Szerencsére nem talált el semmilyen főeret. Viszont csúnya volt a seb. Elkötöttem.

- Marcus! Jól vagy?
-És te?
-Semmi bajom.
-Virgo?
-Én is jól vagyok.
-Menjünk.

Azóta megint eltelt egy hét. A felügyelőt szabadságolták, mert megsérült és nem tudná teljesíteni a szolgálatot. Meghívtam , hogy a tetőn néztük a csillagesőt.

-Azt mondják a központban, hogy elmúlt a pollenek hatása.
-Az , hogy őrületet okoz?
-Igen. Nem tudsz erről valamit?
-Nem. -mondtam kissé mosolyra húzva a számat.- Nem tudok semmit.
-Még nem szóltam a barlangról.
-Akkor várj még egy kicsit. Van ott néhány olyan dolog ami nem lenne jó, ha illetéktelen kezekbe kerülne.
-Elhiszem.

Kis csend következett. Végül én szakítottam meg.

- Köszönöm, hogy utánam jöttél.
-Megijesztettél.
-El kellett raboljanak, hogy újra tegezz mint régen?
-Kérlek ne kezdd, még nem tudom hova tenni.
-Akkor hanyagoljuk.
-Oké.
-Szép igaz?
-Nagyon. Igazából még sosem láttam.
-Hogyhogy?
-Nem volt időm megnézni.
-Akkor itt a ideje.

Így telt el a csillageső hava.
Folyt. Köv.

Történetek a Csillagbazárból

Aurora — Tue, 30 Oct 2012 16:12:41 GMT

Harmadik történet
Összeköt a vérünk

-Teegan te mocsok!!!
-Ne sértegess! Így is ideges vagyok.!
-Akkor mit mondjak én? Nem miattam vagyunk itt!
-Hagyjál már! Ez teljesen váratlan volt. Nem számíthattam rá! Most pedig maradj csöndben, mert gondolkodnom kell!

Duzzogva, morcosan ültem le a cella Teegantől legtávolabbi sarkába. Tudom, hogy nem ő a hibás, de akkor is. Most per pillanat senki mást nem tudok okolni. A testvéremről volt szó, persze, hogy bármit megtettem volna. De most itt ülök egy nagyon sötét bolygó, legsötétebb alagútjának mégsötétebb cellájában. Se Virgo, se varázslat, semmi. Teegant pedig meg tudnám folytani. Hogyanlehetett ilyen óvatlan? Hogy hogyan kerültünk ide? Emlékeztek még hogyan végződött a múltkori kalandom?

1 héttel korábban.

-Teegan?
-Tudsz segíteni?
-Már megint? És most hová mennénk? Megint Hexaniára? Vagy Darkosra, ahol mégjobban gyűlölik a magamfajtát? vagy hilarusra vinnél eladni ágyasnak?
-Nem, semmi ilyesmi...
-Nem is akarom tudni. Viszlát.
-De....
-Semmi de! A mézes- mázas szavaid mindig behálóznak, aztán meg épphogy megússzuk ép bőrrel. Nem!
-Aurora! Hallgass!

Most megijedtem. Teegan átlagosan jól viseli a kirohanásaimat, de most mintha kicserélték volna. Olyan komor, kétségbeesett. Égszínkék szemeiben most nem látom a megszokott csibészes csillogást.

-Mi a baj?
-Egy hete láttam Keldont és Granát. Éppen hazafelé indultak volna. Amikor két katona lejött a hajójukról. -Bebörtönözték őket.

Itt az ütő is megállt bennem. Keldon D. Sherou, a bátyám. Jobban hasonlít apám vérvonalára, rajta nem látszik, hogy keveredett vérből származik. Haja hófehér, igazi kalandor természet.

-De miért? Mit tett?
-Nem tudom. Azt nem tudtam kideríteni. Csak azt, hogy holnapután szállítják őket Balgoszra.
-Tennem kell valamit. Teegan.....
-Nekem már megvan a tervem.

Precíz pontosan megtervezett mindent valóban. Szép terv, jó terv..... volt, amíg be nem ütött a mennykő. Hirtelen négy tagbaszakadt, marcona katona rontott be a boltba. Gyorsan alkalmaztam a ráhatás igézetét. Mivel nem voltam formában nem tartott sokáig.Elég volt egy percig azt hinniük amit én akarok, hogy higgyenek. Én és Teegan nem is tudtunk elszökni, de Virgo legalább kijutott. Ütést éreztem a tarkómon. Végül ebben a büdös, mocskos cellában ébredtem. Ennek már egy hete. Mindent elvettet ami nálam volt. A cellát bűbáj védte, de nem tudtam kiiktatni mert a bolygó eléggé elszívja az amúgy sem túl sok erőmet.

-Mi ez?
-Mi?
-Pssszzt!

A börtönőrök visszahozták Keldont a kihallgatásról.

-Keldon.
-Hugicám.
-Jól vagy?
-Hehe. Jobban mint a kihallgató. Au.
-Láttad Granát?
-Nem. Sikerült kijutnia a ketrecből, még nem találták meg.
-Ügyes. Majd hív segítséget.
-Nem biztos, hogy tud. A bolygón korlátozott a képessége.
-Akkor hogyan hívjunk segítséget?
-Van egy megoldás.

A szemébe néztem. Azt gondoltam minden lehetőséget számba vettem. Mégsem.

-Veszélyes lehet.
-Tudom. De te erős és jó boszorkány vagy. Sikerülni fog.
-Mi fog sikerülni? - kérdezte Teegan.
-Készülj fel, én elmagyarázom neki.

Félrevonultam meditálni. Jó dolog, mert aránylag kevés idő alatt, összegyűjtheteksok energiát. Bár ezen a bolygón....

-Miről beszéltek?
-Varázsolni fogunk.
-Varázsolni? De Aurora azt mondta it nem lehet.
-Egyszerű mágia nem is juthat a cella rácsai mögé segédeszközök nélkül. De egy igen erős, bonyolult varázslat már igen.
-Mennyire erős?
-Nagyon. A vérmágia az egyik legerősebb varázslat. De veszélyes is.
-Mi fog történni?
-Először is vérre van szükségünk, a húgoméra és az enyémre. Aztán Aurora leereszkedik mélyen a tudatallattijába, ahonnan képeket küld szét a galaxisba.
-Milyen képeket?
-Afféle segélykérés. Hol vagyunk, hogyan kerültünk ide. És hogy segítsenek.
-Kik fogják látni.
-A véreink. Ezért kell a miénk is.
-Nem veszélyes?
-De egy kicsit. Nagyon nehéz. Sokat kivesz az emberből.
-Kész vagyok. Kezdjük.

Hála Keldon furmányosságának maradt nála egy tőr, amit nem vettek észre,és ezért nem vették el tőle. Legalább nem kellett megharapnom magam.
Először sebet ejtettem Keldon tenyerén, aztán a magamén. Egymás kezét fogtuk. én pedig egy ősi igézet segítségével elindítottam gondolataimat az univerzum felé.

„ Vér az ereidből,
Vér az enyéimből,
Véreink, halljatok, lássatok.
Vérünkkel nektek most utat mutatok.”

Valahol az űrben egy hajó fedélzetén egy férfi, és a Demona kereskedővárosában egy nő éppen álmodik. Furcsa képek gyötrik őket. Letartóztatás, egy bolygó, cellák, sötétség. Egyszerre ébrednek fel.

-Egek ura! -pattan ki ágyából a féfi.
-Zercon! Azonnal keresd meg.....
-Zceffi már megelőzött. Azt kérdi merre vagy.
-Mindjárt otthon.

Leült a pilótafülkébe és beállított néhány paramétert. Sietni kell.

-Aurora. Jön valaki.

Hallottam Teegan hangját. Éppen hogy vissza tudtam térni. Fáradt voltam. Szerencsére csak elenőrzés volt, és kajaosztás. Már amennyiben ételnek nevezhető a moslék amit adtak.

-Sikerült?
-Nem tudom. Meglátjuk.

Tehinonon:
-Jajj Mako asszony. Én nem vagyok jó semmire. Cserbenhagytam...Ohhhh....
-Ugyan mit tehettél volna te ostoba! Aurora jólmérte fel a helyzetet és a lehető legjobbat tette, amit tehetett. Egy hete siránkozol, most inkább gondolkozz hogyan segíthetnél!
-Segíteni? Segíteni! Megvan! Mako asszony, bevinne a kereskedelmi hivatalba?

Demonán:
-Salina!
-Armand. Te is láttad?
-Igen, de nem láttam pontosan.
-Én igen. Belgoszon vannak.
-Hogyan kerültek oda?
-Még nem tudom. De már intézkedtem. A Tehinonon is vizsgálódnak már. Egy felügyelő vezeti a nyomozást. A lányunk ismeri.
-Odamegyek értük.
-Armand! Vigyázz magadra.
-Ne aggódj....

Belgoszon:
-Mióta lehetünk itt?
-9 napja.
-Számolod?
-Kérdezted?
-Esküszöm, ha meg tudom ki tette azt fogja kívánni bár ne tette volna!

Ezt Teegan annyira aranyosan mondta. Napok óta először nevettünk.

-Psszt!
-Mi az Keldon?
-Hallottam valamit.
-Keldon..
-Grana! Okos kislány. Hol voltál?
-Bújkáltam. Keldon, apátok holnapra ideér. Megpróbál kivinni benneteket. Anyátok a Demonáról intézkedik.
-Jól van Grana. Bírj még ki egy napot. Vigyázz magadra. Most menj.

Grana visszahúzódott a sötétbe. Jól lát úgyhogy nem okoz neki különösebb gondot a korom sötétben tájékozódni. Mi pedig vártunk. Másnap valóban megérkezett apám. Zercont fennhagyta a hajón, ő az egyik szállítókabinnal jött le. De mellettünk kötött ki.

-Apám!
-Aurora, Keldon. Jól vagytok?
-Fogjuk rá. Te hogy kerültél mellénk?
-Nem tudom. Egyszer csak megragadtak és idecibáltak.
-Akkor hogyan jutunk ki?
-Én segíthetek.
-Grana! Mit hoztál?
-Megtaláltam a kistáskád, amit elvettek tőled amikor idehoztak.

Grana, te életmentő. Tüköramulett, pajzskártyák, ennyi elég ahhoz hogy kiszabaduljunk. Az egyik kártya bűbájtörő mechanizmusával sikerült megszüntetni a cella rácsait védő akadályt. Teegan kinyitotta a zárat. A tüköramulett pedig még egy jó órán át mutatja, hogy a babérjainkon ülünk tehetetlenül. Csak ne akadjunk őrökbe...
Nem is botlottunk egybe sem, egy darabig. Már kezdtem megnyugodni, és már a kabinhoz is közel voltunk amikor egy csoport tagbaszakadt katonanépség körbevett minket, sok jó nagy fegyverrel. Mi 5- en voltunk. Mondjuk Grana használható harcos. Másfél méter magas, kinézete ordaséhoz hasonló. Pofája hosszan megnyúlt, szájában 100 darab tűhegyes és borotvaéles fog. A koponyája is kőkemény. Aztán Teegan, zironi ügyesség, közelharcban kiváló. Apám és a bátyám együtt szintén verhetetlen. Én sem vagyok teljesen kimerült, csak jóval 100% alatt.

-Hányan vannak?
-Legalább százan.
-Akkor mindenkire jut kb. 20.
-Megoldjuk!

Harcra készen álltunk. De nem történt semmi. Miért nem támadnak? Egyszer csak megszólalt valaki. A katonák háta mögül kilépett egy férfi. Alacsony volt, és ronda. Erre nem lehet mást mondani. Félszemű, kopaszodó.

-Armand Sherou.
-Ez nem igaz. Holdrix Fregin.
-Igen, igen. Látom nem felejtettél el.
-A te lárva képed nem lehet, hexán ragadozó.
-Ugyanmár. Egyenrangúak ne sértegessék egymást.
-Sosem voltunk egy rangban, te csaló. Ez is a te ötleted volt mi?
-Jó kis terv nem. Bejött. Együtt az egész kompánia. Már csak a kis feleséged hiányzik, de őt is elintézem.
-Ne vegye szájára anyámat maga....
-Keldon, csend legyen! Mit akarsz?
-Már megkaptam.

Megfordult éa katonák mögé ment. Mikor kiért a tűzvonalból , visszafordult felénk.

-Öljék meg őket.

Mindenféle szenv és lelkiismeret-furdalás nélkül mondta.

- PAJZSFAL!
A pajzskártyák, amik a táskámban voltak. Amíg apám ezzel a szörnnyel beszélt kivettem őket és lebegőbűbájal magunk mögött tartottam, takarásban.
- Ügyes vagy kicsim. Meddig tart ki?
-Csak amíg teljesen betelnek. Ha akkor nem alkalmazom a visszahatást, vagy más hasonló bűbájt egyszerűen felrobban, de akkor nekünk is végünk.

Hirtelen fény villant a fejünk felett. A katonák annyira meglepődtek, hogy abbahagyták a tüzelés. Egy kereskedelmi flottás hajó, diplomata felségjelzéssel. Leszálltak. A hajó hátsó rész lenyílt. Egy demonai lépett ki elsőnek. A politikusok közül való volt, a legjobb diplomaták. Demonai harcos testőrség vette körül. Mögötte Azrel felügyelő jött egy csapat kereskedelmi katonával.

-Felügyelő fegyverezzék le őket.
-Értettem. Hallották a parancsot!

A diplomata most hozzánk lépett.

-Kisasszony. Kérem,engedje le a falat.
-Elnyelés.- a kártyák elnyelték az addig összegyűjtött energiát. Később még hasznos lehet.
-Kit tisztelhetünk önben?
-Ewan de Gras. Megtiszteltetés, hogy megismerhetem gróf úr.
-Részemről a szerencse. De hogyan kerültek önök ide,
-A kedves felesége, a grófnő szólt nekünk. Nem sokkal utána pedig a felügyelőséggel felderítettük az ügyet. Önök szabadok.
-Köszönöm.

Fregin, a félszemű, amíg mi az életünket védtük megszökött. De hamar utolérték. Most abban a cellában csücsül ahol mi voltunk. Hazamentem a Demonára. Kellett egy kicsit lazítanom, mert már nagyon kivoltam. Mako ideküldte Virgot, tudta hogy ide jövök. Lassan kezdem azt hinni, hogy elátkozott és ezek miatta történnek. Nem ám! Te jó ég! Kitekerné a nyakam ha megtudná mi jutott eszembe. Hazafelé menet Teegannek elmagyaráztam, hogy valóban nemesi származásúak vagyunk, de ezeket a címeket a politikusokon kívül nem használja senki. Ők is csak sznobizmusból. Nem jelent semmit. Kellet neki megtudni. Azóta azzal heccel, hogy grófkisaszonynak hív. Idegesít, de tudom, hogy csak szeretetből teszi.
Két hónapot voltam otthon. Most már ideje volt visszatérnem a boltba.

-Mako néni! De jó hogy látlak!
-Jó színben vagy kislány.
-Jól is érzem magam. Gyere át este és odaadom a részed.
-Már elvettem ami kellett.

A vén boszorka. Ha nem lenne...nem is tudom mi lenne. De még egy beszélgetés hátra van.

-Virgo felhívtad a felügyelőt?
-Igen. Előjegyzett találkozó. Házhoz jön.
-Hogy intézted el?
-Tessa. A cuki imformációslány. Nem tud nekem ellenállni.
-Mikor jön?
-Ha nem tévedek... most.

Nem tévedett.

-Akkor én átmegyek Makohoz.

A felügyelő most uniformisban volt. Komor, bár kisé zavart tekintettel nézett felém.

-Kisasszony.
-Már nem csak Aurora?
-Azok után amit önről megtudtam ez nem lenne illendő.
-Kérlek,ne hidd, hogy a rangom számít bármit is.
-Nekem számít. Felügyelő vagyok. Kell, hogy számítson.
-Ez hülyeség. Ez a rang nem számít. A nem demonai barátaim nem tudják. Csak Teegan, de ő jobban fogadta.
-De én felügyelő vagyok.
-Akkor megparancsolom hogy kezeljen ezután úgy, mint ezelőtt!

Mosolyt csaltam az arcára, de még mindig nem tudta hová tenni a dolgot. Meghajolt, ami igazából teljesen felesleges volt, de ő úgy gondolta meg kell tennie. Megbeszéltük ,hogy ha lesz ideje akkor átrágjuk magunkat a témán. Aztán elment.

Igen. Ezt a dolgot még el ekll intéznem. De majd máskor. Egy másik történetben.

Történetek a Csillagbazárból

Aurora — Mon, 23 Jul 2012 20:56:49 GMT

Végre megérkeztünk. Syrénia egyszerűen gyönyörű. Zöld erdők, kék folyók váltakoznak. A levegő tiszta, friss illatú. Amikor megtudták mit hoztunk, azonnal vezetőjük elé vittek minket.

- Üdvözöllek benneteket.
-Üdvözlöm Poreska sámán.
-Megnézném, amit hoztatok

Az öreg sámán végigvezette tekintetét a kardon.

-Gyertek velem. Mutatnom kell valamit.

Egy barlangba mentünk. Festmények végig a falakon.

-Ez olyan mintha...
-Mintha egy nép története lenne. Az is. Az ott a múltunk. Ezek pedig, próféciák. A jövőnk. Te ugye boszorkány vagy? Demonai, ha nem tévedek.
-Már elnézést, de ezt nem volt nehéz kitalálni.
-Tudod, hogy honnan származik a néped?
-Csak annyit, hogy az őseink egy mára elfeledett nép kitagadott gyermekei voltak.
-Ez így nem teljesen igaz, ifjú boszorkány. A te bolygód neve, a Demona, a mi ősi deman szavunkból származik. Azt jelenti: szellem. A te őseid és a mieink egyek voltak. De ők fogékonyabbak voltak a mágia iránt. Egy idő után ez a bolygó már kicsi lett nekik, és elmentek. De ők sem tudták, milyen rémséget hagytak a hátrahagyottak fejére. Nézd.

Az öreg fura képsorokat mutatott.

-Amióta a Teotis népe kettévált, az ittmaradottak lelkei nem tudnak átkelni a Túlvilágra. Addig, amíg itt voltak azok, akik erősebb mágusok voltak minden rendben volt, de távozásukkor, a kaput bezárta a sötétség, és a lelkek az átjáróban maradtak. Ez egy jóslat. Eljön majd a Démon, aki legyőzi a szörnyet. Szertefoszlatja a sötétséget, segítője a Lovag lesz.
-És a kard?
-A kard nyitja ki újra a kaput, és a holtak lelkei békében szállhatnak a túlvilágra.
-Deman...... démon..........
És akkor leesett...
-Demona! Egy demonai a démon! Én vagyok az a démon!
-Igen. A kard téged választott, hogy beteljesítsd a feladatát.
-De hogyan?

Poreska a Nagy Tanács elé vitt. Az öregek elmondtak mindent amit tudnom kell. Nem volt fényes a kilátás. Kideült, hogyha nem győzök, akkor én is ott maradok. Virgo és Azrel próbáltak lebeszélni, de hajthatatlan voltam. Segítenem kell. Ezt kell tennem. Felfeküdtem a kőoltárra. Köröttem a vének füveket égettek és varázsigét mormoltak. Ismerem ezt. Álomlátás. Egyszerű, de hatásos.Az utolsó amit láttam Azrel volt és egy vörös folt a kezében. Virgo volt az csak nem láttam már rendesen.
Az átjáróban találtam magam. Réműlt arcok, félelem. Megfordultam, láttam a kaput. Odarohanok, hogy kinyitom, de a Kapuőr az utamba állt. A Kapuőr legalább 2 méter magas volt. Nagyon ronda. Fejéből szarvak álltak ki, testét sötét szőr borította, ujjai kampós karmokban végződtek.

-Ide senki nem léphet be!
-Majd meglátjuk te ocsmányság!
-Eltaposlak, gyenge kis lélek!
-Ahhoz nekem is lesz egy- két szavam!

A Kapuőr lesújtott hatalmas pallosával. A kezemben megjelent a Teotis Morion és hárítottam a csapást. Szúrtunk, vágtunk, harcoltunk. Hol én kerültem fölénybe, hol a szörny. Leginkább a szörny. Több sebből véreztem. Végem volt, már az utolsókat húztam.

-Poreska mi történik?
-Nem tudom.
-Hozd ki onnan!
-Nem tudom. Szegény lány. Lehet, hogy a halálba küldtük?
-Ha nem éli túl, akkor megöllek varázsló!
-Sajnálom.
-Be tudsz vinni oda?
-Tessék?
-Be tudsz vinni az álmába?
-Igen.

Kész. Ennyi. Végem. A szörny már az utolsó csapásra készült. Amikor...

-Fénypajzs!

A fénypajzs felügyelő varázslat. Védelmi mágia, amivel minden felügyelőt felruháznak. De felfogta a támadást. Azrel állt előttem. Olyan erő áradt belőle belém, hogy éreztem, újra képes vagyok harcolni. Felemeltem az időközben elejtett kardom és most már ketten voltunk egy ellen.
Hárít, szúr, véd, vág. Azrel az egyik megsemmisített lélek kardjával harcolt. Én a Teotis Morionnal. Azon gondolkodtam mi az ami végleg elpusztíthatná a sötétség teremtményét. A válasz egyszerű volt. Tiszta fény. De honnan?
-A lelkek...- Azrel! Foglalja le!
-Nem gond!

A barlang falához húzódó ittragadt lelkekhez futottam.

-Kérlek segítsetek! Adjátok kölcsön lelketek fényét, a tiszta erőt, mellyel győzhetek. Segítsetek!

Megfordultam. Azrel már nem sokáig bírja. Hirtelen kezeket éreztem a vállamon. Erő áramlott belém. Tiszta, lelki erő.
-LÉLEK FÉNYE, TISZTA ERŐ
KARDOMBÓL MOST TŐRJ ELŐ!
FÉNYSPIRÁL!
Egyszerű, de hatásos.Az fény a lelkekből belém szállt, belőlem pedig a kardba. A Teotis Morionból előtörő fény végleg elpusztította a Kapuőrt. A sötétség feloszlott. A Kapuhoz léptem, a kardot a zárba tettem . Nem csak fegyver, hanem kulcs is. A kapu kitárult és a lekek végre békében léphettek a Túloldalra. Ennyi volt. Elájultam.

-Aurora. Ébredj.
-Virgo. Meddig aludtam?
-3 napig.
-De legalább nem vagyok álmos.
-Azrel volt a lovag. A neve is ezt jelenti, egy ősi nyelven.
-Igen, rájöttem.

Feléledve poraimból, felfrissülve, jó kedvvel indultam haza, a felügyelő kíséretében. Még időben hazaértünk. A corillan előtt.

-Holnap Corillan.
-Igen.
-Eljönne?
-Ugyan, hogy nézne ki ott gy felügyelő.
-Legyen a vendégem. És ne egyenruhában jöjjön.
-Rendben.
-Mondja. Mivel együtt harcoltunk, a demonán az a szokás, hogy ezután tegeződünk. Mi is megtehetnék?
-Nálunk is van egy ilyen szokás.
-Akkor hát, ezentúl hívjon Aurorának.
-Te pedig Marcusnak.
-Várlak holnap, Marcus.

Végre a kedves kis boltom. Mako szép bevételt gyűjtött. A Corillan is jó volt. Táncoltunk, mindenki vidám volt. El is fáradtunk. A felügyelő úr, Marcus is felszabadultan mulatott. Barátokként váltunk el. Én visszamentem a boltba.

-Aurora! Nyitva az ajtó.
-Én bezártam.
-Bementem. Teegan állt a pult mögött.
-Aurora! Kedvesem!
-Teegan?!
-Tudsz segíteni?
-Jaj..... Már megint?...........

De ez már a következő story.

Történetek a Csillagbazárból

Aurora — Wed, 23 May 2012 13:00:06 GMT

Második Történet
A Kard

Nem tudom mennyi idő telt el a Hexaniai kaland óta, de nem számolom. Jobban érdekel, hogy mindjárt itt a Corillan, a Tehinon nagy ünnepe. A boltokat, üzleteket, csehókat és fogadókat, feldíszítik virágokkal. Olcsóbban kapni mindent, kiürül a régi árukészlet teret adva az újnak. Korábban zárunk, mert mindenki az utcán akar táncolni ilyenkor, amit fáklyák és csillagok fénye világít, a kapualjakban pedig vidám muzsika szól.

-Még 2 hét! Imádom ezt a napot!
-Én is! Ilyenkor kapom a legfinomabb falatokat!
-Persze, mert amúgy olcsó hússal etetlek.
-Nem, persze, hogy nem, de a tehinoni gercehússal és a chartai madárcombbal nem érhet fel semmi. Az ízük...hmmm...mennyei!

Ilyenkor a mozgó árusok is olcsóbban adják az árujukat. Remélem még megvan az a kard amit kinéztem magamnak egy hónapja. Szépen faragott fabetétes ezüsthüvely, indás motívumokkal, a kard pengéje a legfinomabb és legerősebb acél egyszerre, a fénye szinte vakító, a markolat szintén ezüst, gyöngyberakással, 5 cm hosszan , spirál alakban körbefonja a pengét.
Másnap pont arra járt az árus. Nem hittem volna, hogy még megvan, de lám mégis. Megvettem. Fura volt, hogy nem tudta eladni, de nem érdekes.
Hittem, hogy nem érdekes.

-Aurora! Hogy nézel ki?
-Mint aki két napja nem aludt.
- De mi történt?
-Most mondom. Két napja nem aludtam! Folyton rémálmaim vannak és fáradt vagyok.
-És ingerlékeny.
-Nem tudom mitől van. Mako néni is elutazott.
-Próbálj meg aludni, vagy legalább pihenni. Ma nem nyitunk ki. Én pedig megkeresem Makot.
-Nem kell Virgo. Igazán meg tudom oldani.
-Persze. De ha összeájulsz a vevő előtt, vagy elküldöd másik bolygókra az nemigen lendít a bolton.

Be kellett látnom, Virgonak igaza van. Nem voltam túl jól, az erőm sem volt a topon. Fáradtan bedőltem zöld bársonyfotelomba és nagy nehezen elaludtam. De megint ugyanaz az álom. Emberek, rengeteg. Egyirányba néz mind, az arcukon rémület, félelem, kétségbeesés.Megfordulok, hogy lássam mit néznek,de csak sötétség. És akkor..... Felébredtem. Verejtékben úszva ébredtem meg. A félelem ,még ha álmodunk is, hamar átragad az emberre.
Este felé megérkezett Mako néni.

- Te lány! Tényleg borzalmasan festesz.
-2 napja rémálmaim vannak Mako néni.
-Vettél valamit mostanában?
-Igen, ezt a kardot, de az aurája tiszat. Nincs benne semmi, megnéztem.
-Meglátjuk.

Mako letette a kardot az aztalra és elsuttogott pár varázsigét. Láthatóvá vált a tiszta , vörös fényű aura, ami a csatafegyverekre jellemző.

-Ez csak a felszín lányom, nézd meg jobban.

Még több varázsige. A kard aurája fekte foltokkal tarkított lett. Mako elmagyarázta, hogy a kardnak be nem teljesített feladata van. És mivel nálam van, nekem kell beteljesítenem azt. Remek.
Mako adott valamit, amitől elaludtam, de nem álmodtam. Másnap fogtam Virgot és a kardot , majd elindultam megkeresni az egyetlen embert aki segíthet. A boltot addig Mako vitte.

Tehinon Kereskedelmi Központ. 6 emelet magasan tör ki a földből és 8 km-es körben terül el Tehinon fővárosának, Thehenernek a központjában. Moder épület, modern eszközök, modern minden. DNS szkenn, oldalra is mozgó liftek, automata számítógépek satöbbi. Odaléptem az egyik információs pulthoz.

-Jó napot.
-Jó napot hölgyem. Miben segíthetek?
-Azrel felügyelőt keresem.
-Feljelentés, bejelentés...
-Magánügy.
-Tud az érkezéséről?
-Nem.
-Megnézem elérhető e.

Csattogott valamit a gépen. Eltelt 10 perc.
-Azrel felügyelő a szabadidejét tölti éppen.
-Akkor hol találom?
-Az épületen belül van. Nyugati blokk, 6-os szárny, 8- as folyosó.
-Köszönöm.

A höly elmagyarázta hogyan jutok oda. Kaptam egy ideiglenes belépőkártyát, és az egyik lifthez mentem. Virgot kint kellett hagynom, mert mégiscsak egy macska, hiába beszél, de állatokat nem lehet behozni. Viszont, ha jól láttam belopta magát az információs kisasszony szívébe, úgyhogy nem fog unatkozni. Odaadtam a belépőkártyát a liftkezelőnek, ő leolvasta és elvitt a megfelelő helyre. Elmagyarázta merre kell mennem, és hogyan tudom visszahívni, ha szükségem van rá.
6-os szárny. Szabadidő központ. A hely, ahol a felügyelők lazítanak 2 meló között. Most szinte teljesen üres. Csak az utolsó, duplaszárnyú ajtó ablakain át szürődött fény. Halkan beléptem. A felügyelő épp harci gyakorlatokat végzett. Laza anyagból készült fekete edzőruhát viselt. Piros szegély? Mesterfokozat!? Nem gondoltam volna. Mozgása hibátlan volt. Mintha táncolna. A felső alól néha előbukkant izmos válla. Az egyenruha alatt ez nemigen látszik. Tapssal jutalmaztam a látottakat mikor befejezte. Először meglepődött. De szerintem kicsit örült is.

-Domenic kisasszony. Hogy kerül ön ide?
-Lifttel jöttem.
-Kérem.
-Önhöz jöttem felügyelő, beszélnünk kell.
-Rendben, de nem haragszik, ha közben folytatom?
-Nem. Sőt. Lenne kedve párbajozni velem?
-Na de kisasszony.
-Ne féltsen felügyelő.

Én választottam fegyvernemet. Botok. Levettem a köpenyem és a kardot tartalmazó ládával együtt az egyik padra raktam. Először csak szurkálódtunk, kerestük egymás gyenge pontját. Közben elmondtam mindent.

-Biztosan nem lopott,
-Biztosan.
-Akkor elveszet tárgy vagy ereklye.
-Tud segíteni?
-Megnézzük az archívumban.

Közben egymás gyenge pontját is megtaláltuk. Nekem a lazán összekötött, hosszú hajam volt, ami pechemre kibomlott. Ügyesen a botra tekerte, ezzel megakadályozta a szabad mozgást. Neki a térde volt. Sosem védte.
-Akkor hát?
-Nos?
-Legyen döntetlen?
-Legyen.

Lebogoztuk a hajamat a botról. Összeszedtem a cókmókom és az archívumba mentünk. Megmutattam a kardot, Azrel pedig beírta a jellegzetességeket. Nem kellett sokat várni az eredményre.

-Ez az.
-Igen. Lássuk mi vagy te? Teotis Morion. Ősi szent kard. Teotis bolygó.
-Teotis? Még nem hallottam.
-Régen kihaltak. Utódaik a syrenek. A bolygó pedig a Syrénia.
-Oda kell mennem.
-Miért? Egy álom miatt?
-Igen amiatt az álom miatt. A kard oda való. És nekem is ott van dolgom.
-Elviszem. Nem jelentették be az eltűnést. Ennek utána akarok nézni. Úgyis ismerős vagyok arrafelé.
-Köszönöm.

Kifelémenet felszedtem Virgot, vettem a piacon pár dolgot és megvártam a felügyelőt a dokkban.

-Indulhatunk?
-Igen.

A Hivatal űrhajója a legmodernebbek egyike. Oldalán ott van a Felügyelet jele. A kör, mint az egység, benne a virág, a virágzó társadalom, és abban a békét szimbolizáló csillagmadár. A belseje hasonlít Teegan hajójáéhoz, csak kényelmesebb.

-Megkaptuk az engedélyt. Felszállunk.

Kiértünk az űrbe.

-Csúcssebességre kapcsoltam. Így 3 nap alatt a Syrénián vagyunk.
-Jó gyorsan.
-Fáradt?
-Kicsit.
-Menjen el aludni. Kettes fedélzet balra.
-A kard?
-Elzárva van, a széf fedélzeten.
-Köszönöm.

Vigoval a hálófedélzetre mentünk. Rögtön az első kabit elfoglaltam. Nem nagy, de legalább van ágy. Nagynehezen elaludtam. De az álom folyton kísért. Megint félelem,rettegés..., egy hatalmas ajtó.... ki kell nyitni.....már ott vagyok... de akkor... Megint felébredtem.

-Jól vagy?
-Nem.
-Szóljak Makonak?
-Nem kell. Innen már magamnak kell megoldanom.

Felmentem a fedélzetre. Azrel felügyelő a konzolon matatott valamit.

-Felügyelő úr? Ön nem alszik?
-Most készültem. Éppen a robotpilótát áltottam be.
-Menjen nyugogdtan majd én figyelek. Úgysem fogok tudni aludni egy darabig.
-Ért hozzá?
-És még sok minden máshoz is.

Azrel, a keménykötésű felügyelő. Mély, zöld szemeiből fáradság sugárzik. Induláskor még jólfésült, fakóbarna haja most kócos, pár tincs vadócan homlokába hullik. Arca oldalt, a járomcsontok alatt kissé beesett, ám markáns vonásokat hordoz.
Virgoval ketten maradtunk a pilótafülkében. Látszik rajta, hogy aggódik.

-Ne félj Virgo. Hamar rendbe jövök.
-Nem vagy a legjobb formádban.
-Tényleg nem. De úgy érzem Syrénián minden rendbejön.
-Úgy legyen.

Történetek a Csillagbazárból

Aurora — Thu, 12 Apr 2012 09:46:56 GMT

A Láda

(2. rész)

4 napomba telt míg Teegant megtaláltam. A dokkban futottunk össze.

-Aurora! Kedvesem!

Betelt a pohár. Folytogatva a méregtől rontottam neki. Verekedtünk. Harctudásom vetekedett az övével, de erősebb volt. Lefogott. De én eg jól irányzott mozdulattal lefejeltem. Még az orra is vérzett. Ezen kissé megenyhültem.

-Au! Ez fájt!
-Fájjon is ! Megérdemelted. Feljelentesz? Hogy tehettél ilyet?
-Nyugi!
-Nyugi! Ne nyugizz!
-Tudtam, ha csak kérnélek nem jönnél. De szükségem van rád.
-Ugyan minek?
-Igazán inkább a mágiádra.
-A-ha. Itt van a kutya elásva.
-Az orra még mindig vérzett. Összekevertem egy kencét. Orrfacsaró a szaga, de ellálítja a vérzést.
-Tartsd hátra a fejed, és a szádon vegyél levegőt.
-Megérdemelted! Várj egy kicsit, ne beszélj.
-Medigg?
-Csitt!- eltelt pár perc.- Most fújd ki az orrod. Tessék.
-Ez borzasztó volt. De legalább nem vérzik.
-Szóval, hová megyünk?
-Jössz?
-Előbb mondd el hová megyünk?
-Hexania.
-Felejts el! Nem megyek oda!
-De Aurora, kedvesem!
-Ne kedvesemezz! Nem megyek! Tudod jól, hogy a demonaiak és a hexaiak nem jönnek ki egymással!
-Todom, hogy nem vagytok barátok, de te is boszorkány vagy. Segíts, hogy észrevétlen maradjak.
-Segítsek lopni?
-Nem lopás. A Hexanián van egy láda, a jogos tulajdonosa bérelt fel a visszaszerzésére.
-Valóban ő az ővé?
-Igen. Igazolni tudja. Esküszöm.
-Rendben, megyek.
-Helyes! Szállj be. Rögtön indulunk.
-Érzem, hogy meg fogom ezt még bánni.

Teegan hajója egy zironi teherszállító. Kívülről lepukkant, de belül minden újgenerációs, az ülésektől a fegyverzetig. A pilótafülke tágas. Kényelmesen nagy. Leültem a másodpilóta helyére. Virgot a mögöttem lévő székbe kötöttem.

-Hol van Josin?
-Otthon. Családi összeröffenés.
-El tudom képzelni.
-Én is.
-Na? Leszel a másodpilótám?
-Van választásom?
-Indulás!

A Kheron Shifou megkapta a felszállási engedélyt. A motorok hangja bent csak halk momogásnak hallatszott. Felszálltunk. A Tehinon légköre általában tiszta. Félsivatagos mivoltához képet kevés a vihar, de néha előfordul. Most tiszta az ég. Kiértünk a légkörből.

-A csillagok. Pont olyanok, mint 3 éve.
-A csillagok nem változnak. Mi annál inkább.
-Bölcs beszéd egy zironitól.
-Ne fényezz. Még elpirulok.
-Te meg az elpirulás! Jut eszembe hol őrzik a láda?
-Könnyen megközelíthető helyen.
-Hol? -rosszat sejtek
- Nem lesz vele gond.
-Hol?- már mérges vagyok!
-Semmiség az egész!
-TEEGAN! HOL VAN A LÁDA!!!!
-A királyi palota kincstárában!
-Te őrült! Ha előbb eszembe jut megkérdezni biztosan nem jövök veled! Fordulj vissza!
-Nem tehetem!
-Miért?
-Mert az életem a biztosíték!
-Te az életedre kötöttél üzletet? Mégis kivel?
-Dorliannal.
-A kalózvezér Dorliannal?
-Igen.
-De miért nem szerzi vissza ő maga?
-Mert a kalózoknak egyessége van a Hexaniai kormánnyal. Tőlük nem lopnak, cserébe tisztára mossák a lopott pénzt.
-Tényleg idióta vagy. És biztos, hogy ő a jogos tulaj?
-Igen. Állítólag még régen ellopták a családjától. Még a kalózidők előtt. Nem tudom pontosan.
-A kastély tervrajza megvan?
-Meg. És az őrjáratk pontos ideje is. Mutatom.

A képernyőn felvillant a királyi palota tervrajza.

-Itt van a láda.
-Tényleg az a kincstár. Honnan tudtad?
-A fehér vonalak falak. A piros sáv mágikus védelmet mutat. Itt a legvastagabb.
-Tudtam, hogy okos vagy.
-Fényezz csak nyugodtan.

2 napba telt míg teherhajóval Hexaniára értünk. Minfent pontosan megterveztünk. A hajó frekvenciáját szállítási frekvenciára állítottuk. A hexaniak bebengednek minden szállítóhajót, hátha kapnak valami jó árut cserébe vendégszeretetükért.

-Fél napra kérünk leszállási engedélyt. Annyi időnk lesz elvégezni a melót és nyomtalanul eltünni. Azt tudod már, hogy a mágius zárat hogyan hatástalanítsuk?
-Ahhoz én kevés vagyok. Segítség kell. Virgo! Kapcsolatba tudsz lépni Sendionnal?
-Persze.

Valahol a Tehinonon.
-Sendion. Sendion hallasz?
-Virgo. Éppen aludtam.
-Segítség kell. Keresd meg Mako asszonyt.
-Megyek.
Mako asszony épp egy ügyfelének jósolt.
-Mako-
-Mindjárt befejezem. Ó, igen. A jövője jól alakul, csak fogadja meg a tanácsom.
-Köszönöm Mako asszony. Viszontlátásra.
-Viszlát! Most mondd drágám.
-Aurorának segítség kell, egy igen erős védőbűbáj feloldásához.
-Hol van?
-Virgo elküldte a koordinátákat. A Hexania felé mennek.
-Mit keres arra az a lány? Várj egy kicsit. Mindjárt.

Mako asszony elment fogadója, hátsó, lezárt részébe s egy ódon polcról levett egy réges régi könyvet. Fellapozta sárga, megfakult oldalait míg rá nemtalált arra mait keresett.

-Mondd, hogy a sinolfű leveleit és szárát égesse el. A három üvegycsébe, amit adtam, tegye bele a …..
-….. Tedd bele a virágokat és engedd rájuk a füstöt, majd zárd be a palackokat. Az üvegek nyakára tekerd rá a basin és a tora medált, a harmadikra fesd a hamuval a vég jelét. Az időzítőmedállal egyszerre nyithatod ki mindhármat. Láthatatlan alagutat képeznek, amin át bejuthatsz. De mindez csupán pár percig tart. Gyorsnak kell lenned.
-Az leszek. Köszönöm Mako néni. És neked is Virgo.

A tehinonon:
-Köszöni szépen.
-Sendion. Azonnal lépj kapcsolatba Orin Sherouval. Aurora nagybátyja. Mond el neki mindent amit tudsz.
-Értettem.

A Kheron Shifou fedéletén:
-Aurora. Megérkeztünk. Készülj.
-Máris.

A landolás rendben ment. Az üvegeket is sikrült megtöltenem. Virgot elbújtattuk apilótafülkében, a számára kialakított kis odúban. A hexiai vámosokkal még fent megegyeztünk, hogy megkapják az áru negyedét.
Elkezdtek kipakolni, mi ketten pedig lejelentkeztünk a dokkőrnél. Hála Hexania hideg éghajlatának, a köpenyemről a fejemre húzott széles kámzsa takarta lilás színű hajam, ami szintén a demonaiak sajátossága. Legalábbis a kereskedőké. Útnak indultunk. Alig láthatóan fülemhez nyúltam és bekapcsoltam az adó-vevőm.

-Virgo. Hallasz?
-Igen.
-Most merre?
-Előre 300 méter, maj balra 80 méter. Ott a csatornanyílás.
-Értem. Itt balra.
-Ott van látom.

A hexaniai kocsmák büdösek, füstösek, és mindenórás a verekedés. Csak egy ilyen alkalmat kellett kihasználnuk. Nem is kellett sokat várni. Az egyik ivó ajtaja kivágódott és sgy kétmétere „békeőr” csapódott ki az utcára. Hexaniai szokás szerint rögtön minden másik kocsma tölteléke is csatlakozott. Teegan és én sem maradhattunk ki. Osztottunk pár pofont, majd elesést színlelve a csatornához mentünk és leereszkedtünk.

-Rémes ez a szag.
-Az is borzalmas volt amit te adtál orrvézés ellen.
-Ehhez képest virágillat.
-Virgo most merre?
-30 méter előre. Aztán balra 100 méter és ott a harmadik alagút balról. Az alagút végén menjetek a felszínre. 200 méterrel leöttetek lesz a kincstár.
-Jólvan Virgo. Bújj vissza a helyedre.
-Aurora.
-Igen?
-Vigyázz magadra!
-Te is.
-Kapcsolat vége.

Sokáig csenben mentünk. Haragudtam Teeganre. És rossz érzésem is volt. Teegan törte meg a csendet.

-Aurora, mond, a te hajad miért más színű?-
-Hogy érted, hogy más színű?
-Világosabb mint Mako asszonyé. Pedig már vény satrafa az öreglány.
-A demonai nők hajszíne nem változik. Olyan marad amilyen volt.
-Jó de mégis. Miért Világosabb?
-Jó. Mint tudod a Demonán 4 nagy klán van. Harcosok, kalandorok, kereskedők, politikusok. A Klánokat a hajszínük választja el egymástól. Vörös, fehér, lila, és kék. A nagyklánok közti házasodás nem tiltott, de nem szokványos. Én es ilyen ritkaság vagyok. Apám a kalandorok közül való, anyám kereskedő.
-A Domenic..
-Anyám családneve. Apámét is hordom, de ritkán használom.
-Hogy apád kalandor közrejátszott abban, hogy eljöttél velem?
-Talán
-Megérkeztünk. Előre megyek.
-Én is úgy gondoltam.
-Jókor. Most ment el az őrség.
-Akkor kezdjünk neki.

Kijutottunk a felszínre. Szerintem 3 km-nyit gyalogolhattunk. Elővettem az üvegeket. Letettem pontosan, ahogy Mako mondta. Az időzítőmedállal kinyittotam mindet. A felszálló füst láthatóvá ttte a védőfalat. A tora medálból előszállt egy tigisszellem ami utat tört nekünk. A basinból egy kígyó csúszot elő, ami összekötötte a fal két végét, így az nem érzett rést. A többi bűbáj gyerekjáték volt. Túlságosan bíztak az elsőben. Teegan zironi ügyességel, fürgén jutott át a lézereken. Kicserélte a ládát és ugyanúgy ahogy beent ki is jutott. Épp időben. A harmadik üvegre festett „vég” mindhárom palackot nyomtalanul eltüntette.

-Most már csak a hajóhoz kell visszajutni.
-Gyerekjáték lesz.

Igen ám, csakhogy a csatornafedélhez menet váratlan akadályba ütköztünk. Rendkívüli ellenőrzés.
-Álljanak meg!

Semmire nem volt időnk. Tüzelni kezdtek. Még jó, hogy felkészültem.
-PAJZSKÁRTYA!
A pajzskártya védőmágiával van ellátva. Felfogja a fegyverek lövéseit is elnyeli azokat.
VISSZAHATÁS!- Az elnyelt energiát úgymond visszaküldi a feladónak.

Így egérutat nyertünk, de riadóztattak.

-Virgo! Merre?
-Balra. Most jobbra. Aurora mindenkit riadóztattak.
-Merre a legrövidebb?
-Balra. A 2. utcán jobbra és megint jobbra. Majd balra és onnan már egyenesen.
-Megoldjuk. Te készülj fel.
-Sikerülni fog?
-Ne aggódj!
-A következő utcában őrjárat. Vigyázz!
-Teegan állj! Erre!
Bementünk egy sikátorba és elbújtunk egy szeméthalom mögött.
-Honnan tudtad?
-Virgo mondta.
-Elmentek, gyere.
-Várj. Innentől a hajóig végig őrség. Nem mehetünk terv nélkül.
-És van?
-Jól figyelj.

Közben a Hexania közelében.
-Orin, hozd vissza épen.
-Tila, mondd, hogy nem kell mondani. Viszlát Mako.
-Szegény lány. Mi lehet vele?
-Ne féltsd Tila. Olyan mint az apja.
-Hál égnek a külseje az anyjáé.

Hexanián:
-Értetted?
-Igen.
-Akkor kezdjük.

Kifutottunk a sikátorból. Termetbeli különbségeinknek hála észrevétlenül megtudtam idézmé egy harci bűbájt, míg Teegan mögött futottam, ő pedig az őröket lötte.

TERON KANA!- Ez igazából egy 2 méter magas bot, amin rávésett varázsigék segitenek, hogy elhárítsam a támadásokat. Lila fény izzot fel a kezemben s megjelent fegyverem.
-Teegan, MOST!- Teegan egy bukfenccel a földön termett, s kihasználva az ellenség zavarát és átugrotam és elindítottam a támadást.
CSILLAGSARLÓ!- A Teron Kana tetején lévő csillagtalizmánból kicsapódó fény megvakította ellenfeleinket. Szabad volt, az út.
-Tünjünk el de gyorsan!
-Egyetértek!

Sikerült felszállnunk, de csatagépeket küldtek utánunk.

-Védőmágia van rajtuk!
-Egyet sikerült kilőni!
-Eltalátak. Levált a hátsó pajzs! Teegan csinálj valamit!

Hirtelen ismerős hang ütötte meg a fülem.
-Unokahugocskám! Ne segítsek?
-Orin bácsi! Bácsikám nagyon jól jönne!
-Hogy kerültél ide?
-Majd elmesélem! Most inkább segíts!

Hála Orin ügyességének, és jól felszerelt hajójának megmenekültünk. Dorlian visszakapta a ládát. Kiderült, hogy az egyik őse hamvait tartalmazta. Még azelőtt lopták el a családjától, hogy rangjuk és nevük fosztva kalózkodni kezdtek volna. Teegan élete is megmaradt. Én pedig mindent elmondtam Orinnak. Megfenyegette Teegant, hogy ha még egyszer beleránget valamibe megkeserüli. Persze, ha magamtól megyek az más.
Mivel Tehinonon feljelentést viszavonni nem lehet még másfél hétig Mako néninél laktam.
De végre eljött az idő, hogy visszatérjek a saját otthonomba.

-Mindent rendben találtak a felügyelőurak?
-Igen, már megyünk is.
-Ég önökkel.

Elmentek. Rendesek voltak. Mindent visszatettek a helyére. Kinyílt az ajtó.

-Felügyelő úr! Segíthetek még valamiben?
-Csak elnézést szeretnék kérni a kellemetlenségekért.
-A munkáját végezte.
-Még egyszer elnézést.
-Semmi baj.
-Köszönöm. Viszlát.
-Felügyelő úr! Hogy hívják?
-Azrel. Azrel a nevem.
-Azrel, kérem fogadja el. Demonai Sino amulett. Hogy mindig jó döntést hozzon, jó időben.
-Köszönöm. Még egyszer viszlát.

Azrel felügyelő távozása után nem sokkal Teegan látogatott meg.

-Teegan. Már megint el akarsz csalni valahová?
-Nem, most békével jöttem. Ajándékot is hoztam, tessék.
-Jodiai fahéjas fánk. Hát hogyan tudnék így haragudni rád!
-Ez is a tiéd. Engesztelés képpen.
-Zironi zöldzafír. Csontfoglalatban. De nem lopott ugye?
-Nem, biztosíthatlak, hogy ez teljesen tiszta.
-Köszönöm.
-Megyek. Új munka vár.
-Teegan! Hozzon szerencsét!

Odadobtam neki egy szerencse amulettet. Mosollyal váltunk el. Még utána néztem a bolt ajtajából, amíg el enm tűnt a tömegben.
-Aurora- szólt Virgo- Megint elkalandoztál.
-Nyissuk ki a boltot.

Minden ugyanolyan volt. Kint is, bennt is. Mégis volt egy olyan érzésem, hogy nem most találkoztam utoljára Azrel felügyelővel. És Teegannel sem ez volt az utolsó kalandunk.
Milyen igazam lett!

De ez már egy másik történet.

D A Vámpírvadász-Vérszomj

Aurora — Tue, 13 Mar 2012 14:28:54 GMT

D a vámpírvadász

Vérszomj

Őszintén szólva elég nehezen állok neki eme ismertetőnek, mégis azt érzem valahogy muszáj belekezdenem, mert akik még nem ismerik, meg kell ismerniük ezt a filmet. Kavarognak bennem a gondolatok és érzések ,miután annyi év után újra láttam a D a vámpírvadászt, és nem tudom mit kellene leírni és mit hagyjak a filmre.

A D a vámpírvadász-Vérszomj Hideyuki Kikuchi Vampire Hunter D regénysorozatán alapul, annak harmadik kötetét dolgozza fel.

A távoli jövőben egy gazdag család egyetlen lányát, Charlotte-ot, az éjszaka közepén elrabolja Meier Link (más átírásokban Mayerling) a nagy hatalmú vámpír úr. A lány családja felfogadja a legjobb vámpírvadászt, a félig vámpír félig ember D-t, hogy élve, vagy, ha már késő hát holtan hozza vissza Charlotte-ot. (D-t a film során sokat hívják Dhampírvadásznak is) D jó pénzért elfogadja a megbízást de az aggódó apa figyelmezteti, hogy mellette egy másik vámpírvadász csapatot, a Marcus testvéreket is felfogadta a lány megtalálására. Így indul el D utazása.

Most nem mesélem el, mi mindenen vágtat át felturbózott lován titokzatos hősünk- aki minden jel szerint nem más, mint maga Drakula leszármazottja, már csak a D bal kezében élő szimbióta elmondásai alapján is-mert elég hosszú és nagyon spoileres lenne.

Inkább kiemelek pár igen szívhez szóló, vagy épp megrázó részletet. Az első, amikor D először talál rá Meierre és Charlottera. D egy hintó tetején harcol A vámpír nemessel, és majdnem sikerül legyőznie, amikor a lány a hintóból nevén szólítja a vámpírt. D önmaga áll le a harccal, és hagyja a hintót menni a maga útján, mivel nagyon úgy fest a dolog Charlotte önszántából tartott a nemessel. De a megbízás az megbízás, az érte kapott pénz, pedig pénz és D még sosem hagyott félbe munkát. Mindenképpen visszaviszi a lányt, így nem értetlenkedik senki , hogy nem hagyja őket futni.

Ezután egy romos vidéken látjuk a hintót, ahol D szép szóval próbálja meggyőzni a lányt , hogy tartson vele, de ő hajthatatlan mert a szerelme mellett akar maradni. Itt lép képbe sokadszorra Leila, a Marcus -fivérekkel tartó vámpírvadász nő. Ő és D pár perces párbeszéde , amikor egy helyre kényszerült behúzódni vele az eső elől, abban a pillanatban elmond mindent a két karakter életéről.

Az eső elálltával elválnak útjaik, hogy a gonosz bárónő Carmila kastélyában találkozzon újra. A történet további menetéből kiderül, hogy Carmila ajánlotta fel segítségét Meiernek és Charlottenak, hogy szerelmük beteljesedhessen a Csillagok Városában, de Carmila igazi terve más.

Kiderül, hogy ő valójában Báthory Erzsébet, a véres grófnő,egy ősi vámpír, akit maga Drakula küldött át az örök kárhozatba és most ebből a szellemvilágból próbál szabadulni Charlotte vérével. Persze nem sikerül, mert D a végén megállítja, „Semmi sem halhatatlan” mondja Carmilának, majd átdöfi a szívét.

A legszebb jelenetek egyike azonban nem D-hez köthető, hanem az egyik Marcus -fivérhez Grovehoz. Grove rejtélyes és veszélyes pszichikai erővel rendelkezik. Képes kivetíteni önmagát és energiasugarakkal semmisíti meg az ellenséget, ilyenkor olyan, mint egy angyal, bár fizikai teste erősen megsínyli minden egyes harc végét. Csontsovány és fizikailag talán gyengébb mint egy újszülött. Amikor azonban vámpírrá változtatott fivére majdnem megöli Leilát a kastélyban minden csepp energiáját felhasználva menti meg a lányt bár ez saját halálához vezet végül.

Carmila halálával a kastélya is rombadől, s míg D Meierrel küzd a lányért Leila megelégeli az értelmetlen harcot. Végül D elengedi Meiert aki az eszméletlen( vagy már halott) Charlotte-al elindul a csillagokba.

Az utolsó képkockák már jó pár évvel később játszódnak. Épp temetés zajlik, amikor egy kislány megpillant egy fekete ruhába öltözött alakot egy messzebb álló fa alatt. Odafut hozzá, beszélnek pár szót, s noha D igencsak szűkszavú egyén az a pár szó amit elejt mindennél többet mond. Majd a fekete lovas hátat fordít és útjára indul a következő megbízása felé.

Hogy az animációról, mivel ez egy animációs film, is beszéljek. Nem tudok mást mondani, csak azt, hogy szép. Egyszerűen... szép. A karakterek kidolgozottak, D pedig különösen, nos, rá nem tudok jobb szót a szívdöglesztőnél. Maga film akciós, mégis érzelmekkel teli. Van benne szerelem, romantika, rengeteg harc, csipetnyi humor (Bal kéz részéről) szépen kiegészítve egymást. Egyikből sincs se több se kevesebb, mint amennyi kell. A szinkron is jól el van találva.

De mindenki döntse el maga, miután megnézte.

Eredeti cím: Vampire Hunter D-Bloodlust

Rendező: Yoshiaki Kawajiri, Jack Fletcher, Tai Kit Mak

Író: Hideyuki Kikuchi

Forgatókönyvíró: Yoshiaki Kawajiri

Zeneszerző: Marco D'Ambrosio

Producer: Masao Maruyama, Taka Nagasawa, Mataichiro Yamamoto

Magyar szinkronhangok:

D - Szabó Sipos Barnabás

Meier - Varga Rókus

Leila- Solecki Janka

Charlotte - Haffner Anikó

Bal kéz - Várkonyi András

Carmila - Kiss Erika

Év: 2000

Hossz:103 perc

Műfaj: Animáció, horror, kaland, vámpíros