Harmadik történet
Összeköt a vérünk

-Teegan te mocsok!!!
-Ne sértegess! Így is ideges vagyok.!
-Akkor mit mondjak én? Nem miattam vagyunk itt!
-Hagyjál már! Ez teljesen váratlan volt. Nem számíthattam rá! Most pedig maradj csöndben, mert gondolkodnom kell!

Duzzogva, morcosan ültem le a cella Teegantől legtávolabbi sarkába. Tudom, hogy nem ő a hibás, de akkor is. Most per pillanat senki mást nem tudok okolni. A testvéremről volt szó, persze, hogy bármit megtettem volna. De most itt ülök egy nagyon sötét bolygó, legsötétebb alagútjának mégsötétebb cellájában. Se Virgo, se varázslat, semmi. Teegant pedig meg tudnám folytani. Hogyanlehetett ilyen óvatlan? Hogy hogyan kerültünk ide? Emlékeztek még hogyan végződött a múltkori kalandom?

1 héttel korábban.

-Teegan?
-Tudsz segíteni?
-Már megint? És most hová mennénk? Megint Hexaniára? Vagy Darkosra, ahol mégjobban gyűlölik a magamfajtát? vagy hilarusra vinnél eladni ágyasnak?
-Nem, semmi ilyesmi...
-Nem is akarom tudni. Viszlát.
-De....
-Semmi de! A mézes- mázas szavaid mindig behálóznak, aztán meg épphogy megússzuk ép bőrrel. Nem!
-Aurora! Hallgass!

Most megijedtem. Teegan átlagosan jól viseli a kirohanásaimat, de most mintha kicserélték volna. Olyan komor, kétségbeesett. Égszínkék szemeiben most nem látom a megszokott csibészes csillogást.

-Mi a baj?
-Egy hete láttam Keldont és Granát. Éppen hazafelé indultak volna. Amikor két katona lejött a hajójukról. -Bebörtönözték őket.

Itt az ütő is megállt bennem. Keldon D. Sherou, a bátyám. Jobban hasonlít apám vérvonalára, rajta nem látszik, hogy keveredett vérből származik. Haja hófehér, igazi kalandor természet.

-De miért? Mit tett?
-Nem tudom. Azt nem tudtam kideríteni. Csak azt, hogy holnapután szállítják őket Balgoszra.
-Tennem kell valamit. Teegan.....
-Nekem már megvan a tervem.

Precíz pontosan megtervezett mindent valóban. Szép terv, jó terv..... volt, amíg be nem ütött a mennykő. Hirtelen négy tagbaszakadt, marcona katona rontott be a boltba. Gyorsan alkalmaztam a ráhatás igézetét. Mivel nem voltam formában nem tartott sokáig.Elég volt egy percig azt hinniük amit én akarok, hogy higgyenek. Én és Teegan nem is tudtunk elszökni, de Virgo legalább kijutott. Ütést éreztem a tarkómon. Végül ebben a büdös, mocskos cellában ébredtem. Ennek már egy hete. Mindent elvettet ami nálam volt. A cellát bűbáj védte, de nem tudtam kiiktatni mert a bolygó eléggé elszívja az amúgy sem túl sok erőmet.

-Mi ez?
-Mi?
-Pssszzt!

A börtönőrök visszahozták Keldont a kihallgatásról.

-Keldon.
-Hugicám.
-Jól vagy?
-Hehe. Jobban mint a kihallgató. Au.
-Láttad Granát?
-Nem. Sikerült kijutnia a ketrecből, még nem találták meg.
-Ügyes. Majd hív segítséget.
-Nem biztos, hogy tud. A bolygón korlátozott a képessége.
-Akkor hogyan hívjunk segítséget?
-Van egy megoldás.

A szemébe néztem. Azt gondoltam minden lehetőséget számba vettem. Mégsem.

-Veszélyes lehet.
-Tudom. De te erős és jó boszorkány vagy. Sikerülni fog.
-Mi fog sikerülni? - kérdezte Teegan.
-Készülj fel, én elmagyarázom neki.

Félrevonultam meditálni. Jó dolog, mert aránylag kevés idő alatt, összegyűjtheteksok energiát. Bár ezen a bolygón....

-Miről beszéltek?
-Varázsolni fogunk.
-Varázsolni? De Aurora azt mondta it nem lehet.
-Egyszerű mágia nem is juthat a cella rácsai mögé segédeszközök nélkül. De egy igen erős, bonyolult varázslat már igen.
-Mennyire erős?
-Nagyon. A vérmágia az egyik legerősebb varázslat. De veszélyes is.
-Mi fog történni?
-Először is vérre van szükségünk, a húgoméra és az enyémre. Aztán Aurora leereszkedik mélyen a tudatallattijába, ahonnan képeket küld szét a galaxisba.
-Milyen képeket?
-Afféle segélykérés. Hol vagyunk, hogyan kerültünk ide. És hogy segítsenek.
-Kik fogják látni.
-A véreink. Ezért kell a miénk is.
-Nem veszélyes?
-De egy kicsit. Nagyon nehéz. Sokat kivesz az emberből.
-Kész vagyok. Kezdjük.

Hála Keldon furmányosságának maradt nála egy tőr, amit nem vettek észre,és ezért nem vették el tőle. Legalább nem kellett megharapnom magam.
Először sebet ejtettem Keldon tenyerén, aztán a magamén. Egymás kezét fogtuk. én pedig egy ősi igézet segítségével elindítottam gondolataimat az univerzum felé.

„ Vér az ereidből,
Vér az enyéimből,
Véreink, halljatok, lássatok.
Vérünkkel nektek most utat mutatok.”

Valahol az űrben egy hajó fedélzetén egy férfi, és a Demona kereskedővárosában egy nő éppen álmodik. Furcsa képek gyötrik őket. Letartóztatás, egy bolygó, cellák, sötétség. Egyszerre ébrednek fel.

-Egek ura! -pattan ki ágyából a féfi.
-Zercon! Azonnal keresd meg.....
-Zceffi már megelőzött. Azt kérdi merre vagy.
-Mindjárt otthon.

Leült a pilótafülkébe és beállított néhány paramétert. Sietni kell.

-Aurora. Jön valaki.

Hallottam Teegan hangját. Éppen hogy vissza tudtam térni. Fáradt voltam. Szerencsére csak elenőrzés volt, és kajaosztás. Már amennyiben ételnek nevezhető a moslék amit adtak.

-Sikerült?
-Nem tudom. Meglátjuk.

Tehinonon:
-Jajj Mako asszony. Én nem vagyok jó semmire. Cserbenhagytam...Ohhhh....
-Ugyan mit tehettél volna te ostoba! Aurora jólmérte fel a helyzetet és a lehető legjobbat tette, amit tehetett. Egy hete siránkozol, most inkább gondolkozz hogyan segíthetnél!
-Segíteni? Segíteni! Megvan! Mako asszony, bevinne a kereskedelmi hivatalba?

Demonán:
-Salina!
-Armand. Te is láttad?
-Igen, de nem láttam pontosan.
-Én igen. Belgoszon vannak.
-Hogyan kerültek oda?
-Még nem tudom. De már intézkedtem. A Tehinonon is vizsgálódnak már. Egy felügyelő vezeti a nyomozást. A lányunk ismeri.
-Odamegyek értük.
-Armand! Vigyázz magadra.
-Ne aggódj....

Belgoszon:
-Mióta lehetünk itt?
-9 napja.
-Számolod?
-Kérdezted?
-Esküszöm, ha meg tudom ki tette azt fogja kívánni bár ne tette volna!

Ezt Teegan annyira aranyosan mondta. Napok óta először nevettünk.

-Psszt!
-Mi az Keldon?
-Hallottam valamit.
-Keldon..
-Grana! Okos kislány. Hol voltál?
-Bújkáltam. Keldon, apátok holnapra ideér. Megpróbál kivinni benneteket. Anyátok a Demonáról intézkedik.
-Jól van Grana. Bírj még ki egy napot. Vigyázz magadra. Most menj.

Grana visszahúzódott a sötétbe. Jól lát úgyhogy nem okoz neki különösebb gondot a korom sötétben tájékozódni. Mi pedig vártunk. Másnap valóban megérkezett apám. Zercont fennhagyta a hajón, ő az egyik szállítókabinnal jött le. De mellettünk kötött ki.

-Apám!
-Aurora, Keldon. Jól vagytok?
-Fogjuk rá. Te hogy kerültél mellénk?
-Nem tudom. Egyszer csak megragadtak és idecibáltak.
-Akkor hogyan jutunk ki?
-Én segíthetek.
-Grana! Mit hoztál?
-Megtaláltam a kistáskád, amit elvettek tőled amikor idehoztak.

Grana, te életmentő. Tüköramulett, pajzskártyák, ennyi elég ahhoz hogy kiszabaduljunk. Az egyik kártya bűbájtörő mechanizmusával sikerült megszüntetni a cella rácsait védő akadályt. Teegan kinyitotta a zárat. A tüköramulett pedig még egy jó órán át mutatja, hogy a babérjainkon ülünk tehetetlenül. Csak ne akadjunk őrökbe...
Nem is botlottunk egybe sem, egy darabig. Már kezdtem megnyugodni, és már a kabinhoz is közel voltunk amikor egy csoport tagbaszakadt katonanépség körbevett minket, sok jó nagy fegyverrel. Mi 5- en voltunk. Mondjuk Grana használható harcos. Másfél méter magas, kinézete ordaséhoz hasonló. Pofája hosszan megnyúlt, szájában 100 darab tűhegyes és borotvaéles fog. A koponyája is kőkemény. Aztán Teegan, zironi ügyesség, közelharcban kiváló. Apám és a bátyám együtt szintén verhetetlen. Én sem vagyok teljesen kimerült, csak jóval 100% alatt.

-Hányan vannak?
-Legalább százan.
-Akkor mindenkire jut kb. 20.
-Megoldjuk!

Harcra készen álltunk. De nem történt semmi. Miért nem támadnak? Egyszer csak megszólalt valaki. A katonák háta mögül kilépett egy férfi. Alacsony volt, és ronda. Erre nem lehet mást mondani. Félszemű, kopaszodó.

-Armand Sherou.
-Ez nem igaz. Holdrix Fregin.
-Igen, igen. Látom nem felejtettél el.
-A te lárva képed nem lehet, hexán ragadozó.
-Ugyanmár. Egyenrangúak ne sértegessék egymást.
-Sosem voltunk egy rangban, te csaló. Ez is a te ötleted volt mi?
-Jó kis terv nem. Bejött. Együtt az egész kompánia. Már csak a kis feleséged hiányzik, de őt is elintézem.
-Ne vegye szájára anyámat maga....
-Keldon, csend legyen! Mit akarsz?
-Már megkaptam.

Megfordult éa katonák mögé ment. Mikor kiért a tűzvonalból , visszafordult felénk.

-Öljék meg őket.

Mindenféle szenv és lelkiismeret-furdalás nélkül mondta.

- PAJZSFAL!
A pajzskártyák, amik a táskámban voltak. Amíg apám ezzel a szörnnyel beszélt kivettem őket és lebegőbűbájal magunk mögött tartottam, takarásban.
- Ügyes vagy kicsim. Meddig tart ki?
-Csak amíg teljesen betelnek. Ha akkor nem alkalmazom a visszahatást, vagy más hasonló bűbájt egyszerűen felrobban, de akkor nekünk is végünk.

Hirtelen fény villant a fejünk felett. A katonák annyira meglepődtek, hogy abbahagyták a tüzelés. Egy kereskedelmi flottás hajó, diplomata felségjelzéssel. Leszálltak. A hajó hátsó rész lenyílt. Egy demonai lépett ki elsőnek. A politikusok közül való volt, a legjobb diplomaták. Demonai harcos testőrség vette körül. Mögötte Azrel felügyelő jött egy csapat kereskedelmi katonával.

-Felügyelő fegyverezzék le őket.
-Értettem. Hallották a parancsot!

A diplomata most hozzánk lépett.

-Kisasszony. Kérem,engedje le a falat.
-Elnyelés.- a kártyák elnyelték az addig összegyűjtött energiát. Később még hasznos lehet.
-Kit tisztelhetünk önben?
-Ewan de Gras. Megtiszteltetés, hogy megismerhetem gróf úr.
-Részemről a szerencse. De hogyan kerültek önök ide,
-A kedves felesége, a grófnő szólt nekünk. Nem sokkal utána pedig a felügyelőséggel felderítettük az ügyet. Önök szabadok.
-Köszönöm.

Fregin, a félszemű, amíg mi az életünket védtük megszökött. De hamar utolérték. Most abban a cellában csücsül ahol mi voltunk. Hazamentem a Demonára. Kellett egy kicsit lazítanom, mert már nagyon kivoltam. Mako ideküldte Virgot, tudta hogy ide jövök. Lassan kezdem azt hinni, hogy elátkozott és ezek miatta történnek. Nem ám! Te jó ég! Kitekerné a nyakam ha megtudná mi jutott eszembe. Hazafelé menet Teegannek elmagyaráztam, hogy valóban nemesi származásúak vagyunk, de ezeket a címeket a politikusokon kívül nem használja senki. Ők is csak sznobizmusból. Nem jelent semmit. Kellet neki megtudni. Azóta azzal heccel, hogy grófkisaszonynak hív. Idegesít, de tudom, hogy csak szeretetből teszi.
Két hónapot voltam otthon. Most már ideje volt visszatérnem a boltba.

-Mako néni! De jó hogy látlak!
-Jó színben vagy kislány.
-Jól is érzem magam. Gyere át este és odaadom a részed.
-Már elvettem ami kellett.

A vén boszorka. Ha nem lenne...nem is tudom mi lenne. De még egy beszélgetés hátra van.

-Virgo felhívtad a felügyelőt?
-Igen. Előjegyzett találkozó. Házhoz jön.
-Hogy intézted el?
-Tessa. A cuki imformációslány. Nem tud nekem ellenállni.
-Mikor jön?
-Ha nem tévedek... most.

Nem tévedett.

-Akkor én átmegyek Makohoz.

A felügyelő most uniformisban volt. Komor, bár kisé zavart tekintettel nézett felém.

-Kisasszony.
-Már nem csak Aurora?
-Azok után amit önről megtudtam ez nem lenne illendő.
-Kérlek,ne hidd, hogy a rangom számít bármit is.
-Nekem számít. Felügyelő vagyok. Kell, hogy számítson.
-Ez hülyeség. Ez a rang nem számít. A nem demonai barátaim nem tudják. Csak Teegan, de ő jobban fogadta.
-De én felügyelő vagyok.
-Akkor megparancsolom hogy kezeljen ezután úgy, mint ezelőtt!

Mosolyt csaltam az arcára, de még mindig nem tudta hová tenni a dolgot. Meghajolt, ami igazából teljesen felesleges volt, de ő úgy gondolta meg kell tennie. Megbeszéltük ,hogy ha lesz ideje akkor átrágjuk magunkat a témán. Aztán elment.

Igen. Ezt a dolgot még el ekll intéznem. De majd máskor. Egy másik történetben.