Bűnelkövetési együttható :”0”

Psycho pass

Lassan és nehezen fogtam bele ebbe az ismertetőbe. Viszont szükségét érzem annak, hogy ezt az animét sokan megismerjék. Hogy mi indított el azon az úton, hogy írjak róla? Az egyik része. Hogy melyik? Ha megnézitek ,szerintem ti is rájöttök.

Mondjuk azt, hogy létezik egy bűn nélkül való világ. Így elsőre nem is olyan rossz ugye? Valakik megalkottak egy számítógépes rendszert, ami az úgynevezett Bűnelkövetési együtthatót méri, vagyis azt, hogy adott emberke, mennyire valószínű, hogy majdan bűnelkövető lesz. Mindezt a nap minden percében, a város minden pontján figyelemmel kíséri. Ha valakivel kicsit elszalad a ló, a rendszer értesíti a Hivatalt, akik azonnal a helyszínre sietnek megakadályozva a tett végrehajtását, vagy az együttható további növekedését, ezzel vezetve vissza az embert a béke ösvényére.

Még most sem hangzik olyan vészesen igaz? Vagy mégis?

A történet egy „bele a közepébe” képpek kezdődik. Két férfi áll egymással szemben, miközben egy női hang alámondással taglalja, hogyan jutottak el idáig, majd egy ugrás a korábbi eseményekhez.

Főszereplőnk neve Akane, és frissen végzett az iskolában kiváló eredménnyel. Rengeteg lehetőség közül ő a Bűnüldöző iroda nyomozója lett, és éppen késve érkezett a helyszínre.

Már az első 10 percben megismerünk szinte mindenkit, mert Akane után berobog egy rabomobil, és megérkeznek a Kényszerítők, vagyis azon lehetséges bűnelkövetők, akik úgymond kaptak még egy esélyt.

Ginozza felügyelő, Akane felettese persze lenyomja a lánynak az ilyenkor szokásos „ Ezek állatok, vigyázz velük, ha gondolod nyírd ki őket, nem fognak senkinek hiányozni” dumát. De Akane azért kicsit más. Ő még a belső körökben csak Vérebnek emlegetett csoporttal is megpróbál közös hangot találni, elvégre mégiscsak együtt dolgoznak, ők is emberek.

Főhősnőnk életében először kezébe veszi a hivatal fegyverét, a Dominátort, ami belső kapcsolatot létesít használójával. A Dominátor nem közönséges fegyver, a Sibyllák szemének is mondják. Színképelemzés alapján eldönti a célba vett emberről, hogy bűnös e, hogy mennyire, és eszerint állítja be magát, hogy adott célpontot csak kiüti vagy meg is semmisíti. Igen ám, csakhogy ha az embert épp meg akarták erőszakolni, akkor valószínűleg egy darabig nem lesz épp topon, de ez a dominátort nem nagyon érdekli, és látszatra az éppen az áldozatot likvidálni készülő kényszerítőt sem, persze újdonsült felügyelőnk nem engedi megölni az ártatlan nőt, inkább a kényszerítőt, Kougamit veti kényszerítés alá. Akkor még nem is sejti, hogy ők ketten lesznek a Nagy játszma egyik térfelén.

Akane elkezd tanulni, de még mindig naiv, és reménykedő. Bízik és hisz a rendszerben, ahogy minden más ember.

Aztán lassan elkezdődik a játszma, és megismerjük a Harmadik felet.

Véres és kegyetlen gyilkosságok tarkítják a várost, és a Hivatal Akane csapatát vezényli a helyszínekre. Kiderülnek titkok Kougami életéből, olyan fordulatokat hozva a történetbe, amiket nem is gondolnánk az elején, de az idő előrehaladtával más kényszerítők életéről is kapunk információt.

Azért tetszett egyrészt ez az anime, mert mindenkire jutott egy kis idő, pont annyi, hogy megértsük az okait, a helyzetét, megismerjük őt magát, és hogy hiányozzon, ha eljön az idő.

A rendszerben eleinte vakon bízó Felügyelőnő, és a kiégett, csalódott kényszerítő élete megváltozik, amikor Akane barátnőjét elrabolják, és csapdába csalják vele Kougamit.

Mert mi van akkor ha a bűnt nem érzik bűnnek? Hogy ítél a Dominátor?

Akane első találkozása a rendszer hibájával, merthogy végül is kiderül, hogy a mindenható Sibylla Rendszer sem olyan tiszta , mint amilyennek látszik, amikor saját szemével látja, ahogy barátnőjét kivégzik s ő mégsem tud tenni semmit. Makishima, a történet főgonosza(?) szépen rávílágít arra, hogy még az oly imádott és békés világ is mocskos, merthogy tényleg az. Ő az a fajta igazi pszichopata, akinek az emberélet nem más mint játékszer, az élet pedig maga a végtelen játszótér, az átlagember pedig csak gyalog egy sakktáblán. Manipulatív zseni. Rendkívűl karizmatikus és olyan lelki békével öl, mint eddig senki más. Kicsit teátrális és Kougamin kívül számára mindenki unalmas.

Kougamiban lassan elindul a „Minden mindegy már” opció, és hogy ezzel a lejtőn indul e meg, vagy éppen fölébe kerekedik e a rendszernek ez szubjektív megítélés kérdése. Ő amolyan rosszfiú jófiú. Nem annyira színpadias, mint Makishima, inkább a magának való, „egyedül szállok szembe a világgal” fajta. Vagy mégsem teljesen?

Miután Akanét életben hagyja Makishima eltűnik, de nem megy messze.

Utcán elkövetett gyilkosságok történnek, emberek ezreinek szeme láttára halnak meg ártatlanok, és senki nem tesz semmit.

Itt azért elgondolkodik az ember, hogy tényleg olyan jó, hogy van ez a Sibylla rendszer? Ha magától értetődőnek vesszük a bűn nélküliséget, akkor mi válik bűnné? Eltűnhet e az ösztön, hogy megvédjük egymást? Mert az ellenkezője előjön az fix.

Ennek eredményeképpen Akane számára fény derül a Sibyllák valódi kilétére, s az eddig is sokat változó Felügyelőnő most már teljesen máshogy áll hozzá mindenhez és mindenkihez. Még mindig szeretné, ha a bűnösök megbűnhődnének, és az ártatlanok békében élhessenek, de végül megérti, hogy ez a világ korántsem olyan szent és sérthetetlen, mint hitte, mégsem árulja el a titkot, amit csak ő tud, mert azt is tudja, hogy ez a helyzet még mindig jobb, mintha nem lenne, vagy ha az emberek tudomására jutna, hisz valószínű, hogy az lázadásokhoz vezetne. Mire a történet a végére ér Akane világnézete is változik. Keményebb lesz, mint testben, mint lélekben. Már nem olyan naiv, de nem is csömörlött meg. Mondhatjuk, hogy ahogy tudta, megtalálta az arany középutat, és megpróbál rajtamaradni.

A zárás kicsit meghökkentő, kicsit nosztalgikus, de nekem kifejezetten bejött.

Összességében véres, és rettenetes, de véresen komoly is ez az anime. Pedzeget pár olyan dolgot, amin el lehet gondolkozni, és mindezt olyan erővel festi le, hogy az senki szemében nem marad hatástalan. Képi világa általában sötét és komor, párszor látható csak napfény és derű. Jól megrajzolt, a zene is a helyén van, érzelmileg hozzá illő.

Hogy miért ajánlom? Mert nem tudtam félbehagyni. Sok kérdést vet fel az emberben, főleg a mai világban. Jó lenne egy ilyen rendszer? De ilyen áron kell? Eltűnhet a bűn, vagy az ember eredendően bűnös és mindig megvolt, és meg is lesz a hajlama az elkövetésre? Vagy tényleg képesek lehetünk békében élni egy Bűn nélküli világban?

Cím: Psycho Pass

Műfaj: Anime

Részek: 22

év: 2012-2013

magyar felirattal megtalálható.