A holnap határa

     Úgy ültem neki: „ Nah,… Tom Cruise”. Nem mintha nem lennének  jó filmjei, amik nekem is tetszenek (Top Gun, Kéjjel nappal, Jack Reacher…és azt hiszem ennyi volt) de alapvetően számomra nem élet-halál kérdése, hogy megnézem e valamelyik szerepében vagy sem. Talán azért, mert mindenhol olyan egyforma. Itt sem más. Sajnálom Tom Cruise rajongói, én inkább Harrison Ford (és mások) híve vagyok!

    Ebbe is csak azért kezdtem bele, mert érdekesnek tetszett ez a „Meghalok és újraélem a napot „ teória, ráadásul egy japán manga az alapja, és odavagyok a japán képregényekért és animékért.

Hm…bejött.

Na nem annyira, hogy folyton ezt nézzem, de ha épp játszanák tévében, lehet, hogy azon az adón hagynám…hacsak nem megy máshol a kedvenc filmjeim egyike.

    Alapból pörgős, bár igaz, hogy szinte végig ugyanazt az egy-egy jelentet nézzük, ugyanazzal a végkifejlettel, csak a köztes idő töltődik ki egy-két új pillanattal, lényegében, Cage őrnagy folyton meghal, hol itt, hol ott, de megnyekken, legtöbbször Rita Vrataski (a női (fő)szereplő) keze által, és mindezt úgy, hogy jó párat képtelen voltam röhögés nélkül kibírni, bármennyire nem vicces egy ember halála.

    De mi is történik. A Földet elfoglalja egy idegen faj, akik úgy aprítják az embereket, mint teleshopos daráló a zöldséget. Az emberiség próbál visszavágni, nem sok sikerrel, de megnyernek egy csatát, és láss csodát, már készülőben is egy invázió X támaszpontról, lerohanni a mimiceket, (mert Egy(!) csatát megnyert az emberiség, akkor már a háborút is biztosan!)

    Megjelenik Cage őrnagy, nagydumás szépfiú, aki a katonaság média osztályán dolgozik, és esze ágában nincs kimenni a harcmezőre. Igazi gyáva nyúl, aki azért lett katona, hogy ne kelljen katonának lennie. Teszi a szépet a nagyfőnöknek, mikor is az közli vele, hogy menjen

el a bevetésre, és ott, premierplánban vegye fel az eseményeket, (ismétlem: mert Egy(!) csatát megnyert az emberiség, akkor már a háborút is biztosan, és milyen szép lenne már ezt a helyszínen rögzíteni.)

    Őrnagyocska nyel egyet és tiltakozik ez ellen, azonban ami nem megy szép szóval, majd megy erővel, és Cage dezertőr máris egy mechanikus harci ruhában találja magát nulla harci tapasztalattal, nulla felkészültséggel, (bár elvileg ebben pár nap alatt harcedzett katona lesz. És Tényleg! Igaz vagy harmincszor nekivág mire sikerül…) és nulla hősiességgel, amikor is sikeresen kinyír egy alient…persze magával együtt.

Itt kezdődik főhősünk kálváriája.

    Bill újra felébred a támaszponton, ugyanúgy dezertőr, és hiába beszél lukat az ember hasába csak annyit ér el, hogy pár tekercs szigszalag társaságában teszik gépre, és ugyanúgy meghal, mígnem a sokadik alkalommal megmenti A Nő életét…aki ezért kéri, hogy keresse meg, ha felébred, majd agyonlövi.

Újra nap, Cage lohol, Rita elmondja neki mi is a szitu, hogyan éljen az előnnyel az emberiség érdekében.

    Keresik az ellen vezérlőegységét, Rita tanítja Caget, Cage gyakorol Vrataskival, hogyan vergődjenek át a parton, és a sok halál/gyakorlás után már sisakot sem visel, plusz muníciót kér, és olyan faarccal ugrik a csata kellős közepébe, hogy rá sem ismerni.

    Így megy ez, egészen addig, míg kiderül, hogy az ellen végig csak kijátszotta őket, és más megoldás kell.

(Na itt fogtam a fejem, Basszus ezt nem lehetett volna előbb? Bár mint végül kiderült számomra, nem.)

    Innentől már nem a harcmezőn, hanem kezdőpontban látott Tábornok irodájában keresik a megoldást, amit mindig megtalálnak, de hát persze használatra már nem jut idő, egészen az utolsó próbálkozásig, mikor is megszűnik az előny, és az egyetlen választás a Hősies halál lesz.

    Mint látható és olvasható, nem egy hűde nehéz történet. (Valamint nem is lenne Hollywood, ha nem is az lenne a vége ami.)

    Az idegenek megint csak azért jöttek, hogy elfoglalják a Földet, és egyeduralomra törjenek, mert másért nem is jöhetnek (miért is nem jön egy sem haverkodni, nem is értem), de persze az emberiség megint győzedelmeskedik (hiszen lehetetlen az ellenkezője).

Mondjuk engem eléggé zavar, ahogy a harci jeleneteknél ugrál a kamera, mert fáj tőle a szemem, de ez egyéni szocprobléma, ettől függetlenül meg lehet nézni, mert nem rossz.

    Jellemfejlődés, meg egyátalán bármilyen fejlődés csak Cage esetében tapasztalható, mivel más egyrészt csak mellékszereplő, hiába vannak jelen végig, másrészt amúgy sem tudnak hová fejlődni, hiszen folyton ugyanaz a nap zajlik le. (Épp emiatt a színészek játéka is behatárolt, kivéve persze Cruise, de hát...ő meg mindig ilyeneket játszik.)

Cage, mint karakter,  viszont nagyon megváltozik a végére, és ezért pozitív számomra az élmény, amit adott.